Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
II. Múzeumi műtárgyak - Merinu Éva: Szállítás emberi erővel a Duna–Tisza közén
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében mentek Bácsalmásra, két karkosarat összekötöttek, és a vállukra helyezték úgy, hogy egyik kosár elöl, a másik a hátukon csüngött.8 Hántolt, főzött fűzfavesszőből készült a fedeles kosár. Ezt a szögletes doboz formájú, festett rózsákkal díszített, lakkozott kosárfélét háziasszonyok használták piaci bevásárlásokhoz, vagy ha vendégségbe vittek benne valami ajándékot. Két füllel ellátott, hosszúkás táskára, összelapítható tarisznyára emlékeztető kosárféle a szatyor, amit főként gyékényből, szalmából, kukoricacsuhéból készítettek. Piaci apróbb bevásárlásoknál használták, de szállítottak benne vizet és élelmet a földekre, határbéli munkák alkalmával. A kosárfélék harmadik jellegzetes csoportját a háton vihető kosarak és kasok alkotják. Vesszőből vagy faháncsból fonták. Félgömb alakú kosár, az eleje gömbölyített, a háta lapos, de készült teljesen gömbölyű változata is. Füle gyakran felül ívelt vesszőből készült. Felvételét bőrből készült heveder segítségével oldották meg. Legtöbbször házilag készült, gyümölcs vagy hal szállítására használták. A teherhordó kosarak egy sajátos típusa a kör alakú halas kosár. Hántolt, vagy hántolatlan fűzfavesszőből készült, lapos, kör alakú kosárféleség. Felnyitható, kisméretű kerek fedele a tetőrészen középen helyezkedett el, oldalt két füllel volt ellátva. Vízbe merítve a hal tárolására, rövid úton történő szállítására használták. Ugyanilyen kosárban vitték a baromfit és a malacot a piacra, vásárba. KENDŐK, PONYVÁK, LEPEDŐK A kendők, a ponyvák és a lepedők többnyire házivászonból, zsákvászonból vagy kékfestő anyagból készültek. Az edényhordó kendő többnyire négyszögletes kendő volt, amelynek a két-két átellenes sarkát a ráhelyezett kalács, szilke vagy tál fölött kötötték össze, majd kézbe fogva szállították. Díszes kendőt használtak, amikor lakodalomba, keresztelőbe vittek kalácsot. Állandó eszköze volta a komatálat vivő asszonyoknak vagy a paszitavivő menyecskéknek. Vászonkendőt használtak a vizeskanna, a korsó, a tejfölös köcsög és a túrósvászon viteléhez. Ez egy keskeny, hosszú kendő volt, amelynek két végére kötötték az edényt, majd azt a vállukon átvetve cipelték. A batyuzás a Duna-Tisza közén nem túl gyakori szállítási mód, de meg kell említeni, mert foltokban itt is megtalálható. Az északról idetelepült szlovákság körében volt általános. Főleg vászonponyvát, abroszt és lepedőt használtak a háton cipelt teher összefogására. A ponyva sarkaira kötőszalagot is varrtak. A hátra kötött ponyvában takarmányt, szénát, szalmát szállítottak. Abroszokkal mentek az erdőre gombát gyűjteni. Alkalmazásának leggyakoribb módja a piacolás volt. Kecelen a túrót és tejfölt lepedőbe kötve a hátukon szállították a helyi piacra. Szintén Kecelen az egy fülű, túróval teli kosarat hátalló abroszba kötötték, és úgy vitték eladni. 8 SÓLYMOS Ede - SÓLYMOS Edéné 1969/c. 2. 121
