Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
II. Múzeumi műtárgyak - Merinu Éva: Szállítás emberi erővel a Duna–Tisza közén
Merinu Éva: Szállítás emberi erővel a Duna-Tisza közén lyet vízhordáskor használtak. A korsókat a vízhordó madzag két végére kötötték, és a vállon vitték. Egyik korsó elöl, a mellkason, a másik a háton csüngött. ÉTEL SZÁLLÍTÁSÁRA SZOLGÁLÓ ESZKÖZÖK Az ételek szállítására agyagból égetett kerámiaedények szolgáltak. Ezek a cserépedények különböző formában, füles vagy fül nélküli változatban készültek. A korsók, kanták szállítását megkönnyítette az erős fülpánt. Egyes, főleg ételszállításra alkalmas edények fül nélkül készültek, ezért szükség volt olyan segédeszközre, amely lehetővé tette vitelüket. Ilyen segédeszköz volt az edény nyakán, a perem alatt körültekert fazékkötél vagy fazékmadzag, amit az edény szája fölött átvetve kötöttek meg. Fejlettebb formája az ételhordó kantár, amelyet madzagból fontak, és már körülölelte az edényt. Ezek a kantárok már pamutfonalból, díszes kivitelben is készültek, amelyekkel lakodalomba, búcsúba és a gyermekágyas asszony látogatására vittek ételt és italt. Az edények szállításának megkönnyítésére szatyrokat is készítettek gyékényből, háncsból vagy nádból. Ételszállításra használt edények egyik csoportja az ikerfazék. Többféle megnevezésével is találkozhatunk: ikerszilke, ikerbögre, kettes fazék vagy ételhordó csupor. Az edény a hasán és a szájperemén összekapcsolódó két fazékból áll, pereménél közös, széles fülpánttal készült. A felívelő fülénél fogva az asszonyok kézben szállították benne az ételt a szántón, mezőn dolgozó családtagjaiknak. A jánoshalmi Agócs Jánosné elmondása szerint kétféle ételt lehetett beletenni. Az egyikbe levest, a másikba főzeléket vagy paprikásfélét töltöttek. Az ikerszilke dunántúli hatásra főleg a Duna-Tisza köze nyugati peremén terjedt el, de találkozunk vele Szabadszálláson, Kiskunhalason, Kecskeméten, Érsekcsanádon és Jánoshalmán is. Ételhordó fazekakat készítettek a peremét felül ívesen összefogó egyetlen füllel is. Ilyet használtak a Kecskemét melletti Szabadszálláson is. A cserépfazekak kiszorulásával, a 19. század derekától teijedtek el a több emeletes ételhordók. Korongolással készült, ólommázas edényekből álltak, amelyeknek az alja úgy volt kiképezve, hogy azt a másik edényre rá lehessen helyezni. Egy ételhordó kettő, három vagy négy edényből állt, a legfelső edény tetején fedővel. VÍZ ÉS BOR SZÁLLÍTÁSÁRA SZOLGÁLÓ EDÉNYEK Az anyagot és a formát tekintve igen gazdag, változatos tárgycsoport. Agyagból, fából, bőrből és lopótökből készült edények, melyeket az ember rendszerint maga cipelt. Használatuk sok ezer éves múltra tekint vissza. Az egyik legegyszerűbb szállítóeszköz a kábák, kobak vagy ahogy a dusnoki rácok nevezték buklia. Kifúratlan száraz kabaktökből készítették házilag. Szárát meghagyva, belsejét kitisztították, nyakára kötelet kötöttek. Gyakran karcolták bele a készítő nevét és az évszámot. Vizet vagy bort vittek benne a mezőre. A cserépedények közül a korsók, a kannák, a kancsók és a kanták szolgáltak víz hordására. A korsók keskeny fenekű, felfelé szélesedő, vállas cserépedények, nyakuk keskeny, kiöntőjük összenyomott. Legtöbbjük szájában rostély, üreges fülük 118
