Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
II. Múzeumi műtárgyak - Merinu Éva: Szállítás emberi erővel a Duna–Tisza közén
Merinu Éva Szállítás emberi erővel a Duna-Tisza közén Tisztelt Konferencia, Hölgyeim és Uraim! Mai előadásom témája az emberi erővel történő teherszállítás a Duna-Tisza közén, amely szorosan kapcsolódik a Bács-Kiskun megye népművészeti kötetének előkészítő munkálataihoz. BEVEZETÉS Az ember, amíg nem volt igavonó állata, teherhordó járműve, saját maga kényszerült a nehéz súlyok cipelésére. A teherhordásban hangsúlyosabb volt a nők szerepe, mint a férfiaké. Paládi-Kovács Attila szerint egyes európai népeknél (albánoknál, románoknál) a 20. század elején még megfigyelték, hogy „az asszony gyakran pótolta a málhás jószágot, miközben a férfi üres kézzel ballagott, vagy lovagolt a cipeke- dő nő mellett”.1 Hazánkban is szembetűnő a nők szerepe a teherhordásban, de a gazdasági szállítás, cipekedés nehezebbik részét a férfiak végezték. Az emberi erővel végzett teherhordás hatással van az emberi szervezetre, a testtartásra, a járásra, az érzékszervekre és egyéb belső szervekre. A fejtetőn végzett teherhordás egyenes derékkal, gondos egyensúlyozással járt, az ilyen módon cipe- kedő asszonyok testtartása szép, egyenes, sudár. A háton való batyuzás eredménye többnyire a görnyedt hát, a hajlott testtartás és a visszeres láb. A magyar nyelvterületen három domináns szállítási mód különíthető el Paládi- Kovács Attila szerint: a fejen hordás, a háton hordás és a vállon hordás.1 2 Paládi-Kovács azt is megállapította, hogy a három domináns szállítási mód közül egyik sem otthonos az Alföldön, a teherhordás jelentősége kisebb, eszközanyaga szegényesebb, mint az ország többi részén. Ellent kell mondanom ezen állításának, mert az adattári kutatásaim és a Bács-Kiskun megye múzeumaiban található műtárgyak tanúsága szerint a Duna-Tisza közén megtaláljuk a fejenhordás nyomát a megye dél-nyugati, Duna menti területein, és találkozunk a háton cipeléssel az északi területeken. De a vállon történő teherhordás sem ritka, számtalan tarisznya múzeumokban való jelenléte árulkodik ennek bizonyítékául. Különösen nagy jelentősége volt a karon való teherhordásnak, a különféle karkosarak, garabolyok használatának, amelyek szintén szép számmal szerepelnek néprajzi gyűjteményeinkben. 1 PALÁDI-KOVÁCS Attila 2001. 860. GYŐRFFY István - VISKI Károly 1941. 203. 2 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1973. 515. 2001. 860-861. 115
