Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
II. Múzeumi műtárgyak - Merinu Éva: Szállítás emberi erővel a Duna–Tisza közén
Merinu Éva: Szállítás emberi erővel a Duna-Tisza közén Teherhordó eszközeinket többféle szempontból is csoportosíthatjuk. Anyaguk szerint lehetnek fából, vesszőből, textilből (vászon, szőttes), agyagból és fémből készített eszközök. Felhasználási területük alapján aszerint csoportosíthatjuk, hogy milyen gazdasági tevékenységhez vagy iparos foglalkozáshoz kapcsolódnak. Ide sorolhatók például a vándorárusok, pékek hátikosarai, a vízhordók edényei, a fahordáshoz használt kötelek, a szőlőszállító puttonyok, a molnárok zsákhordó fái, az erdészek és pásztorok bőrtarisznyái vagy a vándorárusok háton vitt keretei. Speciális teherhordó eszközök kapcsolódtak a szénahordáshoz, az istállózáshoz vagy a kertészkedéshez. Egy másik osztályozási mód abból a szempontból vizsgálja az eszközkészletet, hogy munkavégzés közben melyik testrész van leginkább megterhelve. Paládi-Kovács Attila szerint legcélravezetőbbnek tűnik a tárgycsoportok jellegét, anyagát, formáját alapul venni, magukból a tárgyakból kiindulni. Munkámban is ezt a tendenciát szeretném követni. FEJEN VALÓ TEHERHORDÁS A Duna-Tisza közének leginkább a nyugati peremén alkalmazott teherhordási mód. Elterjedésében valószínűleg dunántúli hatások játszottak szerepet, ahol ez a szállítási forma tekinthető dominánsnak. A fejen való szállításnak sajátos eszköze a fej párna, fej karika, tekercs vagy ahogy Érsekcsanádon nevezték: févó. Érsekcsanádon ezt a gyűrű alakú fejpámát szőrrel tömték ki és selyemmel vagy bársonnyal betekerték. Házilag készítették. Szentistvánon és Nemesnádudvaron spirálisan összetekert kendőt varrtak kasmír anyagba. Ezt a párnát helyezték a fejükre, hogy puha legyen, a teher ne nyomja a fejet, és arra helyezték a fej kosarat, korsót vagy ételhordó edényt. Fejen hordták a vizet, a tejet, a bort különböző fa- és cserépedényekben, a szénát, a szalmát, amit előbb lepedővel összekötöttek. Ha a mezőről jövet terményt szállítottak haza, akkor csak egy egyszerű tekercset készítettek kendőből. A kendőt három sarkosra hajtották, és a bal kéz ujjai között megtekerték. A vaskútiak mindig gyalog mentek a bajai piacra, mind a magyarok és mind a bunyevácok fejükön vitték a tojással, tejtermékkel, gyümölccsel megrakott kosarat.3 Nemesnádudvaron a németek fejen vagy kézikosárban vitték a terhet a vásárba. Mindig észre lehetet venni, hogy ki a német és ki a magyar, mert a magyaroknak mindig batyu volt a hátán.4 Hercegszántón a rácokat mondták jelesnek a teherhordás terén.5 TEHERHORDÁS RUDAK SEGÍTSÉGÉVEL A teherhordó eszközöknek ez a csoportja különböző rendeltetésű, méretű és formájú tárgyakat ölel fel. Megkülönböztetjük a vállon és a kézben vitt rudak csoportját. A vállon hordott teherszállító eszközök közé sorolhatóak a kapanyél, a fejszenyél vagy a kaszanyél is, mivel gyakori volt, hogy a nyélre akasztva vitték a mezőre a tarisznyát és a vizesedényt. Hasonló eszköznek tekinthető a bajai halászok 3 SÓLYMOS Ede - SÓLYMOS Edéné 1969/a. 12. 4 SÓLYMOS Ede - SÓLYMOS Edéné 1969/b. 7. 5 FÉL Edit 1950. 25. 116
