Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
II. Múzeumi műtárgyak - Kothencz Kelemen: Bortároló építmények és díszesebb eszközeik Bács-Kiskun megyében
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében Figyelemre méltó a Bács-Kiskun megyei közgyűjteményekben őrzött prések díszítettsége. Az oldalgerendák felső vége általában legömbölyített, az oldalukon pedig gyakran ékrovásos növényi indadíszítés fut végig, mely gyakran tulipánmotívummal vagy rozettával zárul. A kötőgerendákon rendszerint feltűntették a készítés évét, a készítő, illetve tulajdonos nevét. A gyári prések elterjedését megelőzően már az 1880-as években falusi bognárok, ügyesebb kezű fúró-faragó emberek készítettek préseket. Mintául a régi középorsós sajtók szolgáltak. A kalocsai múzeumban őriznek Drágszélről egy tölgy- és diófából ácsolt, téglatest alakú szőlősajtolót. (VKM 89.5.1.) Négy lába akácfából faragva, kosara függőlegesen álló lécekből összecsavarozva. Oldalgerendái indás, tulipánmotívummal díszítettek. A sajtóaljon lévő kifolyólyuknál „RABATA 1891 JÁNOS” vésett felirat látható. A középső sajtógerendába fafejű vascsavar illeszkedik. A díszítmény a Kalocsa környéki faragott útmenti fakeresztekkel mutat rokonságot.14 A szőlőművelésben bekövetkezett változásoknak azonban már nem feleltek meg ezek a nehezen mozdítható, nagy tölgyfaalkotmányok. Ezt kiküszöbölendő, az új préseket súlyos tölgyfa talpazat helyett négy lábra állították. A kifolyó must felfogására vékonyabb, deszkából készült láda szolgált. Az orsók eleinte ezeknél is fából készültek. Az 1890-es években felváltotta a vasorsó, majd a gyári prések mintájára a törkölytartó láda is kosárrá alakult.15 Az alföldi homokterületeken, főként a Duna-Tisza közén terjedt el a könnyen mozgatható szőlőprések egy továbbfejlesztett, a helyi igényekhez alkalmazott típusa, a kerekes sutu. Feltehetően a jól jövedelmező bérpréselés hatására fejlesztették ki ezt a változatot. Dunavecsén, Apostagon, Dömsödön a törkölyt vitték a préses helyekre, Szabadszálláson, Fülöpszálláson, Izsákon viszont, ahol néhány embernek kerekes prése volt, a tulajdonosok házról-házra jártak vele és tizedrészért préselték a szőlősgazdák törkölyét.16 Taposózsák Zsigmond Konrád a kiskunfélegyházi szüretet jellemezve 1902-ben így írt az eszközről: „A taposó kádban a gázoló táncol, a taposó-zsákon, mely tele van öntve szőlővel. Egy likacsos hálószerű, erős szövésű zsák ez, amelynek likacsain a taposó talpainak erős nyomásai folytán ömlik ki a must, amely bizony még elég vastag: tele van szőlőszemekkel, szőlőhéjakkal, homokkal és sokféle piszokkal. A taposó-kád másik oldalán áll a törkölyös-kád, melybe a már kitaposott szőlőszárakat fordítják a taposó-zsákból. ”17 A feldolgozás kisebb szőlőterületek esetében továbbra is a háznál történt. A századfordulón szokásba jött, nagyobb szőlőterület esetén lugzót, hordókat kivitték a 14 Vö.: ROMSICS Imre 2007. 15 ÉGETŐ Melinda 1974. 151. 16 ÉGETŐ Melinda 2001. 581. 17 ZSIGMOND Konrád 1902. 48. 109
