Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
II. Múzeumi műtárgyak - Kothencz Kelemen: Bortároló építmények és díszesebb eszközeik Bács-Kiskun megyében
Kothencz Kelemen: Bortároló építmények és díszesebb eszközeik... A kiskunhalasi Thorma János Múzeum őriz egy keményfából készített, gondosan megmunkált, fa ékekkel összerótt szőlődarálót, amit egy helybeli bognármester készített. A szőlőfürtöket összezúzó két keményfa henger közötti távolságot facsavarok segítségével szabályozhatták. Az egyik oldallapján a bevésett növényi díszítmény alatt a következő felirat olvasható: „TÖRÖK IMRE KÉSZÍTETTE 1846-DIK ÉVBEN JULIUS 20-DIKÁN”. A szőlődaráló viszonylag korai felbukkanása azt sejteti, hogy használója módos nagygazda lehetett. (TJM 62.40.1.) Borsajtók Magyarországon a XIX. század végéig a szőlő préselésére kizárólag fából készült szerkezeteket használtak. Vincze István a borsajtóknak három alaptípusát különítette el:12 1. Az egykarú emelő elve alapján gerendával és csavarral működő főfás vagy bálványos sajtók. A szerző a tipológiája összeállítása során, a mai Bács- Kiskun megye területén mindössze egy településen, Kecskeméten talált ilyen prést, ami esetlegesnek mondható. 2. A szőlőprések másik fő típusa a csavar elve alapján működő középorsós sajtó, ami Bács-Kiskun megyében elterjedt, helyi neve a sutu. A középorsós prések vázát hasábforma talpba ácsolt, két függőleges oldalgerenda képezte, amelyeket fent egy vastag kötőgerenda, bálvány kapcsolt össze. Ebbe illeszkedett az orsó vagy csavar, amit a csavarfejen keresztüldugott rúd segítségével lehetett följebb-lejjebb csavarni. A talpon helyezkedett el a lécekből összeállított, négyszegletes kosár, amibe a sajtolandó szőlőt helyezték. A tetejére tett papra nehezedett a csavar szorítóereje. A kötőgerenda, amiben a csavar fel-le járt, átfordítható volt, hogy a törköly ki- és berakásakor a csavarfej ne akadályozza a munkát. Későbbi fejlődés eredményének tekinthetők a középorsós sajtók úgynevezett felülhajtós változatai. A konstrukció lényege, hogy a hajtókar a csavarnak a keresztgerenda fölé kinyúló végébe illeszkedett, így a sajtót szabad téren elhelyezve, teljes, 360 fokos fordulat végezhető az orsóval, míg az előbbi, úgynevezett alulhajtós változatoknál csak 140-150 fokos fordulat érhető el. 3. A harmadik alaptípust az állóorsós sajtók képviselik. Ezek leggyakrabban kétorsósak voltak, s az orsók egyúttal a középorsós sajtóknál használt két oldalgerenda szerepét is betöltötték. Ennél a préstípusnál is a fatörzsből faragott, lábakra helyezett talpon állt a lécekből összeállított, négyszegletes kosár. A nyomóerőt a vízszintesen elhelyezett nyomópalló közvetítette, amit egy-egy fából, utóbb vasból készült csavarhajtó kar segítségével szorítottak egyre lejjebb. A Duna-Tisza közéről szórványosan néhány újabb változata ismert. Újabb alakulása mellett szól, hogy az ismert változatok mind könnyen kezelhető és hordozható szerkezetek.13 12 VINCZE István 1958a. 13 ÉGETŐ Melinda 2001.579-580. 108
