Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)

2006 - I. Múzeumpedagógia, múzeumi marketing, múzeumi tudományok - Székelyné Kőrösi Ilona: Történelem, néprajz, múzeumpedagógia

Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében

mindenkinek megvan a maga személyes történelme. (íme, itt egy fotó. Az eredetije egy múzeumban található, a falon lóg a régi keretben. Beszélhetünk róla a lakáskultúra kapcsán, jellemezhetjük a keretet és kitalálhatjuk, mikor készülhetett. Megnézzük, mit ábrázol. Megállapíthatjuk, hogy ezt a csoportot nem műteremben fotózták. Az eredeti képen tanulmányozhatjuk a fotó korabeli hordozóanyagát, és ha szerencsénk van, még a fotós cégjelzését is megtaláljuk. Beszélhetünk a fényképezés történetének megfelelő szakaszáról. Szemügyre vesszük a hajviseletet és a ruhákat, a díszítéseket, s amennyire lehet, a szabásvonalakat. A muzeológus segítségével próbáljuk kitalálni, mely tájegységünk ruháit viselik a képen láthatók. Majd nézzük egy kicsit a képet: milyenek az arcok, miről árulkodnak a tekintetek? Előbb-utóbb mindenki kitalálja, hogy ez egy család. És most jön az, ami miatt egy ilyen fotónak helye van egy történeti gyűjteményben: a kép 1916-ban készült, egy kiskőrösi asz- szony a gyermekeivel. Mellette az idősebb férfi az apósa, míg férje valahol a fronton van. A távollevők számára készült kép az otthon maradottakról - általános volt ezekben az években. Az viszont már az én személyes történelmemhez tartozik, hogy a fejkendős fiatalasszony az én egyik dédnagyanyám, s hogy az a kor és az a történelmi szituáció hogyan határozta meg az ő életét.)

Szóltam az eredeti tárgyak varázsáról. Itt azonban határokat kell szabnunk: nem lehet minden múzeumi tárgyat, minden dokumentumot megfogni, nem lehet hazavinni, nem lehet alakítani. De erre valók a műtárgymásolatok és a sajátkészítésű darabok, kiválóan lehet boríték formájúra hajtogatni egy régi levél másolatát is, és ma is lehet kapni pl. pecsétviaszt, méhviaszt, amivel az alkotás örömét élhetik át a gyerekek és még finom illata is van. Sőt: vannak ma is gyűjthető tárgyak, és tele van a természet az alkotáshoz használható anyagokkal. (A tárgypótlék klasszikus múzeumpedagógiai esetét Sinkó István meséli el több helyen is: a múzeumban hisztiző kislány nem ülhet a trónszékre, de megnyugszik, amikor felajánlják neki a teremőr néni üres székét, hiszen az is a múzeumban van.)

A tárgyak megismertetésével párhuzamosan a közvetlen élmény, a közvetlen élőbeszéd és az aktív tevékenység meglétét tartom fontosnak a múzeumpedagógiai munka során. Lehetséges, hogy bizonyos ismereteket rendszertelenebből kapnak így a gyerekek, mint ahogyan egy szigorúan megtervezett tanmenet esetén történik, de a múzeumi élmény bizonyára elevenebb és maradandóbb lesz.

Végül az interdiszciplinaritás és a komplexitás elvére szeretném felhívni a figyelmet. Egy tartalmas és élvezetes múzeumi foglalkozáson nem tantárgyakról és leckékről van szó, hanem egységről, egységben láttatásról, ismeretek és élmények összekapcsolásáról. Meglátásom szerint nehéz előre megírt forgatókönyvet, pontos receptet adni a múzeumpedagógiai munkához. Gyakran a pillanatnyi szituációban kell eldönteni, mire fektetünk nagyobb hangsúlyt, mire hagyunk több időt. Néhány éve tapasztalom, hogy a muzeológusoktól kért előadások sorában az egyik „sztártéma” a gasztronómia. Minden alkalommal törekedtem a sokoldalú megközelitésre és a kutatásaim során előkerült legérdekesebb források bemutatására. Elődeink táplálkozásában jóval nagyobb szerepet kapott a hal. Amikor foglalkozás közben kiderült, hogy ennek okát a hallgatóság nem tudja, sort kerítettünk a vallási szokások, böjti hagyományok, a hal mint adó, húspótló, pénteki eledel bemutatására; sőt a péntekenként húst nem árusító régi kecskeméti piacok, a természeti környezet, a környék29