Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2006 - I. Múzeumpedagógia, múzeumi marketing, múzeumi tudományok - Végh Károly: A marketingszemlélet, avagy egy intézmény megmaradásának lehetséges útjai
Végh Károly: A marketingszemlélet... náriumok vezetése, tárlatvezetések, szakmai konferenciák, jeles évfordulók megünneplése, kiállítások rendezése stb. Csak a jó szakmai hírnévnek örvendő, jó közönségkapcsolatokkal rendelkező intézmény képes a potenciális támogatókat megnyerni magának. Ezért a közművelődési, múzeumpedagógiai és a marketingtevékenység egymásra épülését igen fontosnak tartom. Egy múzeumban nagyon fontos az intézményen belüli tevékenységrendszerek arányainak a megtalálása. Közgyűjteményi intézményben csak a gyűjtemények megfelelő fejlesztése, feldolgozása adhatja az alapot a bemutatható tevékenységhez. Csak az itt végzett magas szintű szakmai munka jelenhet meg, mint a minőségi marketing munka kiindulópontja. Valós veszély - elsősorban intézményvezetők részéről -, hogy a bemutatható (közművelődési) tevékenységet preferálják elsősorban, hisz a közönség és a fenntartó elsősorban ezt látja, ennek van reklámja, visszhangja, ez hozza a dicsőséget, a jó megítélést, miközben az alaptevékenység gondokkal küzd, amelynek elégtelen állapota szükségszerűen visszahat majd a bemutatható (eladható) tevékenységre. A magas szakmai minőség kérdése azért is hangsúlyozandó külön, mert a fogyasztót nem lehet becsapni. Könnyen elfordul az itteni „vásárlástól” és keservesen megnehezedik a visszahódítására irányuló folyamat. A múzeum „termékpolitikáját” érdemes közelebbről is megvizsgálni. Alapvetően a kettőség jellemzi. A nemzeti érték, „kincs” megmentése, feldolgozása alapvetően nem tehető ki pusztán a piaci viszonyoknak, erre áldozni kell, lényegében a nonprofit gondolkodással jellemezhető. Egyes elemei azonban, a gyűjtemények gyarapítása, a tárolási, feldolgozási körülmények és azok színvonalának megteremtése már egyértelműen kapcsolódhat a marketingtevékenységhez. A bemutatás „értékesítése” már megköveteli a marketingeszközök használatát. A kettő terület feltételezi egymást. A termék-, és szolgáltatásmarketing - az intézmény profiljától függően - gyakran összemosódik, azonos tulajdonságokat ölt. Mindazokat a fizikai, esztétikai és szimbolikus tartalmakat fogja össze, amelyek a fogyasztók igényeit hivatottak kielégíteni. A kultúra, az irodalom, a múzeum „termékei”, „árui” gyakran olyan értéktartalommal is bírnak, mint például az identitástudat, a történelemszemlélet, az esztétikai érték stb., melyeknek a „piacosítása” nehezen követhető folyamat, mégis eladást növelő vagy csökkentő tényező. Az igény az ilyen „árura” koronként változhat. Egyáltalán nem kizárt, hogy a nonprofit gondolkodásmóddal kitermelt „áru” végül a fórprofit szféra szabályai alapján talál piacot. (Lehet, hogy ennek a folyamatnak a mélyebb átgondolása is elősegítheti a kultúrafelfogás újabb paradigmaváltását.) A jó termék még nem jelent egyben marketingsikert, sokkal inkább csak kiindulópontja lehet törekvéseinknek. És egy ilyen sajátos árutermelő intézményben is meg kell jelennie az innovációnak, még a látszólag leghagyományosabb termékszolgáltatás, ám előállításában is. Ugyanúgy, mint a termékpolitikában, az árpolitikát is a kettőség jellemzi. Egyes szolgáltatásokat és termékeket a fogyasztói árelfogadás nem preferál, például a kutatói szolgálat, másoknak az ára a piacon egyértelműen meghatározható és érvényesíthető. Ilyen például a dokumentumok, fotók, hangfelvételek stb. közlési díja. Természetesen egy múzeumnak tudatában kell lennie az általa elérhető valós piac nagyságrendjének, a fizetőképes keresletnek. Az árai meghatározásában ezeknek 16
