Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2007 - Mestermunkák muzeológus szemmel - Bánkiné Molnár Erzsébet: Fazekasközpontok és árusítási körzetük a Türr István Múzeum leltárkönyve alapján
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében Vajnai Lajost 1880-ban készült fehér mázas kék virágú tál (61.214.1.), Wilhelm Józsefet egy zöldmázas szűrőtál (61.203.1.) képviseli, Fehér Lajost köcsög (69.75.7.), kotyogó, kerti dísz, csibeitató, ifj. Fehér Istvánt pedig egy köpülő (69. 75.1.). A Godár János által készített fazekas termékek közül egy 1930-ban készült nagyon szép tálat találtam a gyűjteményben. A tál a legrégebbről ismert bajai díszítési hagyományokat viszi tovább, de a fehér alapon kék széldíszítéssel ellátott tál közepén korábban nem alkalmazott színes virágcsokor látható (69.43.1.). Kovács fazekas keze munkáját, akinek a keresztnevét nem írták be, egy lekváros fazék (75.10. 19.) őrzi az utókor számára. A Rácz fazekas családot szintén egy ismeretlen kereszt- nevű tagja által egy díszkancsó (61.79.38.) és egy kulacs (61.79.40.) reprezentálja. A Rácz család 1850 körül települt Bajára, s több mint egy évszázadig gyakorolták a mesterséget. Rácz István fazekasmester 1959-ben még a szakmában dolgozott. A többiek nevét nem őrizte meg a leltárkönyv. Az említett kéziratos forrásokból és tanulmányokból tudjuk, hogy 1798 és 1957 között 102 fazekas dolgozott Baján. Közülük a Fehér családnak öt nemzedéke, a Magyar családnak négy nemzedéke adott fazekast Bajának. Sajnos ez utóbbiak műhelyéből eddig nem találtam azonosítható terméket. Nem találtam XVIII. században készült bajai cserépedényt sem. Lehet, hogy a legrégebbi fehér alapon halványkék díszítésüek között van XVIII. századi, de a leltárkönyvben nincs dokumentálva a keletkezési idő. A Türr István Múzeum gyűjteményében 49 darab jól meghatározott Mohácson készült cserépedény van. Közülük csupán háromnak a használati és gyűjtési helye ismeretlen. A mohácsi fazekas és korsós mesterség ismertetését Szepes Lajos3 még az 1930-as években elkészítette, de munkája csak 1959-ben jelent meg nyomtatásban. A mohácsi korsók árusítási helyeit Bács-Kiskun megyében Szepes Kiskunhalastól Kalocsáig jelölte meg. Az egyéb edényféleségek árusítási helyének megyénk településeit nem említi. E laza megállapítás pontosításához a leltárkönyvekből gyűjtöttem adatokat. A leltározott és mind készítési, mind használati hellyel azonosított cserépedények között legnagyobb számban a korsó szerepelt, összesen 14 darab. Közülük az 1850-ben készült legrégebbit Bácsszentgyörgyön használták (68.6.1.). Szeremléről 5 mohácsi korsó került a gyűjteménybe. A Szeremlén használt korsók között a régebbi 1900-ban, az újabb 1928-ban készült. A többiről nem lehet tudni, mikor, kinek a műhelyéből került ki. Van a gyűjteményben Bátmonostoron használt mohácsi korsó is 1923-ból (69.40.6.). Használtak mohácsi korsót Baján is, a gyűjteményben kettőt tartanak számon, az egyik 1930-ban készült (69.75.3.), a másikról nem tudjuk, hogy mikor (69.77.1.). Az emblematikus fekete mohácsi korsók mellett az egyéb mohácsi cserépedények is eljutottak Baja körzetébe. A leltárkönyvben nyilvántartanak Bátmonostoron használt, 1900-ban készült fazekat (69.40.4.) és kettő 1923-ban készült fazekat (69.40.5. 1-2.). Használtak mohácsi fazekat Dunafalván (69.35.1.), Baján és Dávo- don (69.49.10.), utóbbit 1920-ban korongolta a mester. Dávodon a mohácsi köcsögöket is vásárolták, a leltárkönyvben 1900-ban készültnek írtak kettőt (69.49.5.; 69.49.6.) és 1910-ben készültnek egyet (69.49.7.). Úgy tűnik, Bátmonostoron szíve3 SZEPES Lajos 1959. NK. IV. évf. 4. sz. 43-73. 143
