Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2007 - Mestermunkák muzeológus szemmel - Bánkiné Molnár Erzsébet: Fazekasközpontok és árusítási körzetük a Türr István Múzeum leltárkönyve alapján
Bánkiné Molnár Erzsébet: Fazekasközpontok és árusítási körzetük... sen vásárolták a mohácsi köcsögöket. A Bátmonostoron használt köcsögök közül kettő 1900-ban készült (69.79.5.; 69.79.6.), kettő 1923-ban (69.40.8.; 69.40.9.) egy pedig 1954-ben (69.41.4.). Mohácsi kantából van a gyűjteményben 1900-ban készült (69.40.11.), 1923-ban készült (69.40.1.) és ismeretlen készítési idejű (69.45.3.). Mindhármat Bátmonostoron használták. Gyűjtött a múzeum mohácsi kantát Szerem- léről (60.48.2.) és Bajáról is (60.49.1.), utóbbi 1930-ban készült. Szeremlén a 1900- as évben vásárolták a mohácsi tálakat (69.45.16.; 69. 45. 18.). A Türr István Múzeumban leltároztak olyan mohácsi bögrét Bátmonostorról (69.40.7.), ami 1923-ban készült, és olyant, ami 1900-ban készült (68.10.2.). Bátmonostoron használták azt a Mohácson korongolt csirkeitatót, amit 1923-ban készített a fazekas (69.40.10.). Dunafalváról egy 1920-ban korongolt mozsár (69.39.5.), Dunaszekcsőről egy nagytál (69.39,6.) és egy tányér (69.39.7.) került a gyűjteménybe. Mindezt összevetve megállapítható, hogy a múzeumi leltárkönyv szerint a mohácsi fazekasok termékei bizonyosan eljutottak Bátmonostor, Szeremle, Duna- szekcső, Dunafalva, Dávod, Bácsszentgyörgy és Baja háztartásaiba. Baján annak ellenére vásárolták a mohácsi fekete kantákat, korsókat, hogy saját fazekasaik is készítettek fekete edényeket. Sólymos Ede gyűjtéséből4 tudjuk, hogy Baján háromféle agyagot használtak a fazekasok, de egyik sem volt alkalmas tűzálló edénynek. A főzőedényekhez a gömöri Fazekaszsaluzsányból szállítottak agyagot. A másik sárközi fazekasközpont Mórágy, ahonnan tányérok kerültek a múzeum gyűjteményébe. A nyilvántartott és meghatározott öt tányérból négyet Ocsény- ben gyűjtöttek (61.179.1.; 61.180.1.; 61.181.1.; 61.182.1.), egy tányér használati és gyűjtési helye ismeretlen (60.93.257.). Van a gyűjteményben egy ismeretlen használati helyű Mórágyon készült tál is (61.183.1.). Siklósinak a leltárkönyvbe csak egy darabot jegyeztek be. Bizonyára kisgyermek kapta valamikor Bátmonostoron azt a játéknak szánt pici kulacsot (61.140.1.), amit 1936-ban égetett ki a siklósi fazekas. Szekszárdi cserépedényeket nem tartalmaz a leltárkönyv, pontosabban nincs ilyennek meghatározva egy sem. A gyűjtemény jelentős része nincs pontosan ada- tolva, nem lehet tudni hol, mikor készült, hol használták az egyes leltárba vett cserépedényeket. István Erzsébet és Kresz Mária is említi, hogy a csákváriak tűzálló fazekai eljutottak Baja környékére. A leltárkönyvben négy olyan csákvári fazekat találtam, amelynek a leltározó a készítési és a használati helyét is megnevezte. Egy bizonyosan Csákváron készült fazékról nem tudni, hol használták. A legrégebbi fazék 1850- ben készült (61.211.1.), csákvári eredetét azonban kétesnek jelzi a leltározó. Ezt a fazekat Bátmonostoron használták, amint egy másik 1969-ben leltározottat is (69. 34.4.). Bátmonostort Kresz Mária5 nem említi a csákvári főzőedények felvásárló helyei között. István Erzsébet szerint azonban a csákvári fazék elterjedtsége a Duna vonalán Kalocsától Mohácsig nyúlik. Ez utóbbi körzetbe Bátmonostor beleférhet, amint a Kresz Mária által is említett Szeremle6 vagy az egyikük által sem említett 4 TIM Ad. 146-69. 5 KRESZ Mária 1987. 6 Türr István Múzeum leltárkönyvében a 72.2.14.-es tétel. 144
