Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2006 - I. Múzeumpedagógia, múzeumi marketing, múzeumi tudományok - Végh Károly: A marketingszemlélet, avagy egy intézmény megmaradásának lehetséges útjai
Végh Károly: A marketingszemlélet... portokat különböző marketingeszközökkel közelítsük meg (termékértékesítés, ár, hirdetés stb.) Ezen túl is érdemes egyes csoportot - amely kiemelkedően fontos az intézményi tevékenység számára - koncentrált marketingben részesíteni. Az intézmény a rendelkezésére álló marketingeszközöket különböző piaci helyzetekben, különböző kombinációkban alkalmazhatja. Ezek elsősorban a termék- politika. az árpolitika, az értékesítési politika és a reklám. A szakirodalom ezt egységesen marketing-mixnek nevezi. Természetesen ez a piac sem állandó, hanem folytonosan változó, ezt a változást figyelemmel kell kísérni, és alkalmazkodni kell hozzá. Egy olyan intézménynek, mint a Petőfi Irodalmi Múzeum, sajátosságaiból adódóan megvannak a versenytársai (nagy könyvtárak, gyűjtemények, kutatóhelyek és egyre inkább a magángyűjtői szféra), akikhez való viszonyát is meg kell határoznia, pozícionálnia. Természetesen felmerül, hogy a vevő, a piac igényeit mennyire kell kielégíteni és mennyire szükséges azt alakítani. Egy múzeumban keveredhetnek a felhasznált nonprofit és a fórprofit elemek és érdekeltségek. Jelen előadás nem kíván az érték és a haszon, a kultúra és gazdaság kapcsolatáról és ellentmondásairól értekezni, de újból fel kívánom idézni a már említett Vitányi Iván-tézist. Igenis, a jól működő gazdaság megteremtéséhez szükség van a jól menedzselt, minőségi kultúrára, az alkalmatlan kultúra gyakorlata végeredményben alkalmatlan gazdaságot teremt, ezért a kultúra alkalmazásában, szervezésében sem lehet idegen a profitorientált (professzionális) elemek beemelése és alkalmazása. A sikeres marketingtevékenység kulcsa az információ. A menedzser egyik legfőbb feladata egy múzeumban is a döntéshozatal. A helyes döntés képessége fokozottan függ az információk mennyiségétől és minőségétől. Ezeknek az információknak meg kell felelniük a relevancia és a teljesség igényének, megbízhatóaknak keli lenniük, időszerűeknek és mérhetőeknek. Egy intézmény információs rendszerét alapvetően két területre lehet bontani: a külső információs rendszerre és a belső információs rendszerre. A külső információkat meg kell szerezni, fel kell dolgozni, elemezni, és be kell csatolni a döntési mechanizmusba. A belső információs rendszer alapvetően a szervezeten belül dolgozók és az idelátogatók tájékoztatására vonatkozik. Szerencsére a múzeumokban egyre inkább felismerik, hogy egyre jobban meg kell ismemi a fogyasztókat, a piacot, és ezért különböző szintű kutatásokat kell végezni. Ezeknek a kutatásoknak az elvégzése a gyakorlatban is alkalmazható információkkal szolgálnak, ezért a rendelkezésünkre álló adatokat szisztematikusan gyűjteni, elemezni és közölni kell. Az ilyen jellegű kutatások még nem megfelelő mértékben terjedtek el, a „tudjuk mi azt” típusú vezetői legyintő magatartás alapvető gátja lehet a problémák felismerésének és a szakmai továbblépésnek. Mégis - bár nagyobb átfogó kutatások e téren nem születtek - egyre gyakrabban megjelennek a kérdőíves felmérések, a látogatói elégedettségi vizsgálatok, a címlisták gyűjtése, a vendégkönyvelemzések. Pontosan a marketingszemlélet lassú elterjedése kényszeríti ki az egyre több ilyen jellegű információk feldolgozását és annak eredményeinek bevonását a döntéshozatalba. A külső és belső információk áramlása, koordinálása (gyűjtés, feldolgozás, 14
