Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2006 - II. Új kutatási eredmények bemutatása - Ifj. Gyergyádesz László: Molnár C. Pál (1894–1981) festészete a keresztény ikonográfia jegyében
IJJ. Gyergyádesz László: Molnár C. Pál... Pált, amikor is annak Szent Ferenc a madaraknak prédikál című képét9 a kizsürizés ellenére kiállította a Nemzeti Szalonban, sőt egy újonnan alapított ifjúsági díjat is adományozott érte. Molnár C. ennek köszönhette, hogy ő is bekerülhetett két évvel később a római Magyar Intézet első évfolyamába (a Palazzo Falconieriben többek között társai voltak Pátzay Pál, Szőnyi István, Aba-Novák Vilmos). Mi vonzotta Rómába és ösztönözte a keresztény ikonográfia még nagyobb arányú felfedezésére Molnár C. Pált? „Egy olyan valakinek, mint én, aki keresi a kiutat abból a káoszból, amely az izmusok beköszöntével így is - úgy is eléri az embert, az egyetlen út az egyházmüvészet volt.” 10 Gerevich véleménye összecseng ezzel: „Róma a túlzó modem irányokkal szemben mérsékletre intette őket és magas önkritikái mértékül szolgált. Figyelmeztette őket a művészet örök értékeire és örök törvényeire, és megóvta őket a kavargó modern irányok ellenőrzés nélkül való átvételétől”.11 A tematikai hangsúlyeltolódás mellett a római ösztöndíj 1928-1931 között döntő fordulatot hozott Molnár C. Pál stílusában is. A húszas évek könnyedebb, festőibb jellegű, lendületesebb, elnagyoltabb ecsetkezelésü stílusa után (pl. Alexandriai Szent Katalin misztikus eljegyzése, 1925; Karácsony, 1927) 1930 körül jön létre a Molnár C. Pálra leginkább jellemzőnek tekintett festői felfogás (Gerevich szerint „a kifinomult formakultusz, a színek dekoratív kiaknázása, a zártabb képszerkesztés, a lesimított felületszépség”),12 amely egyúttal elhozza a legnagyobb sikereit. Érdemes e körben összehasonlítani a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának gyakori szereplőjét, a Menekülés Egyiptomba 1932-es, két méter széles változatát és a Nemes Galéria jóvoltából - hasonló tárgyú képek között - bemutatott 1930-as Angyali üdvözletei. A két kiindulópont közül furcsa módon éppen a későbbre datált képen tanulmányozhatjuk elsősorban a késői középkor ösztönzését, a „balta vágta” díszletszerű sziklákkal, ill. a „kőszobrászi” formálású figurákkal, esetünkben a trecento és a quattrocento első felének itáliai festészetének irányából érkező hatásokat („a sienaiak és Fra Angelico ihlették meg Molnár C. Pál szenzibilis új egyházi festészetét”),13 míg az Annuntiatio személytelenül üres tereibe helyezett, bábuszerü szereplőivel, köztük a glória motívumát lebegéssel „helyettesítő” arkangyallal, stilizáló tendenciáival a szürrealizmus, a metafizikus festészet, ill. az olasz Novecento visz- szafogott, klasszicizáló modernségéből táplálkozik hangsúlyosabban. A végeredmény mégis mind a két esetben rendkívül egyedi. Az Angyali üdvözlet a folyosón kiállított, s a vele egy évben, szintén Rómában festett „Pulóveres” Madonnával együtt az életmű kiemelkedő darabjai. Talán e két képen sikerült a leginkább megközelítenie Molnár C. Pálnak a keresztény ikonográfiával kapcsolatos művészi céljait, törekvéseit, a középkori örökség és a „modernség” áhítatra ösztönző organikus egyvelegét, amit a közönség is értékelt, sőt az elkövetkező években külföldön és hazánkban egyaránt folytonos sikerre „ítélte” őt. Hogy miért? Talán azért, amit Ybl Ervin így fogalmazott meg 1935-ben: „...utóda Fra Angelico tiszta lelkű naivitásá’ A műnek csak egy jóval kisebb s legalább egy évtizeddel későbbi változatát tudtuk kiállítani a Molnár C. Pál Műterem-galéria jóvoltából. 10 Molnár C. Páltól idézik: MOLNÁR-C. PÁL, 1894 BATTONYA - 1981 BUDAPEST. 21. 11 GEREVICH Tibor 1931. 189. 12 GEREVICH Tibor 1931. 197. 13 GEREVICH Tibor 1932. 237. 106
