Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2006 - II. Új kutatási eredmények bemutatása - Ifj. Gyergyádesz László: Molnár C. Pál (1894–1981) festészete a keresztény ikonográfia jegyében
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében nak. Rafináltan primitív, mindenki számára hozzáférhető, tetszetős művészete különleges értéke festészetünknek. Egzotikus dísznövény a mezei virágok hadában”.14 P. Szűcs Júlia „neofrivol szentképstílusnak” nevezte azt, amit Molnár C. képviselt, mindazonáltal nem kell egyetértenünk vele. Nem, mert például az első pillantásra ugyan valóban ezt sugallná a Pulóveres Madonna öltözetén átsejlő jobb mell, azonban mégis inkább jelképi feledékenységről kell beszélnünk. Mária melle és az anyatej ugyanis Krisztus emberi természetének egyik legfontosabb ikonográfiái bizonyítéka. Gondoljunk itt például a francia Jean Fouquet híres meluni oltárára a 15. század közepéről, ahol a történeti hagyomány szerint VII. Károly francia király kedvese, Agnes Soréi kölcsönözte Mária arcvonásait, de a mell ettől függetlenül, az Utolsó ítélet összefüggésében kapott kiemelt szerepet Etienne Chevalier sírja felett. De említhetjük itt a Lactatio di Sancti Bernardi jelenetét is, ahol Clairvaux-i Szent Bernát imájára („Mutasd meg, hogy anya vagy!”) válaszul Mária anyatejének csepp- jeivel nedvesíti meg a cisztercita szent ajkát. Hasonló, de másképpen kifogásolt mozzanat a túlzott intimitás, hétköznapiság és a humor (lásd pl. A gubbiói farkas kicsiny olajfestmény változatát, talán a negyvenes évekből) Molnár C. vallásos képeiben, amelyre például Décsei Géza 1934-es kritikájában így figyelmeztet: „...játékos, humoros derűvel csak a szentek közül is a legkivételesebbek mertek közelíteni az Isten világához. Ha mélyen és őszintén, de szentül és tisztán gyermek tudna lenni Molnár C. Pál, mint Beato Angelico volt, úgy nem hatna képein bántóan a naivitásból önkénytelenül kicsengő humor, így azonban inkább mosolyogtatnak és szórakoztatnak képei, mint meghatnak és elmélyítenek”.15 Mind a két említett kritika jól mutatja, hogy annak ellenére, hogy Molnár C. Pál a 20. században élt, műveinek legközelebbi szellemi rokonai, a sajátos - misztikumot és illetlen kíváncsiságot egyaránt a legnagyobb természetességgel magában foglaló - vallásos képzeteket tükröző, későközépkori keresztény ikonográfiájú művészet. Érdemes megfigyelni, ahogy ennek megfelelően, gyakran kortárs környezetbe helyezi, ruhába öltözteti szentjeit, mint például egy Angyali üdvözletei megjelenítő 1923-as rajzon, vagy ahogy azt a Pulóveres Madonnán láthatjuk. Molnár C. Pált rendszeres templomi megbízásokkal ellátott egyházművészként - a számtalan kritikát kapott 1933-as városmajori Szent Imre-oltártól és az 1935-ös battonyai Szentháromság-főoltártól eltekintve - igazán csak a budai Szent Anna- templom kupolafreskójától kezdve tarthatjuk számon, amelyet Kontuly Bélával közösen valósított meg 1938-1939-ben. „Ez volt egyszersmind első fresco buono- munkám, s úgy érzem, ki is tanultam vele e technika csínja-bínját. Találmányom volt e munka során, hogy a mészhez titándioxidot kevertem, miáltal a freskófestés legnehezebb problémáját a mésszel, mint a paletta fehérfestékével való bánásmód kérdését oldottam meg.” 16 Hasonló technikával készült a farkasréti temetőkápolna Budapest ostromakor elpusztult, mintegy 30 négyzetméternyi felületű oltárfreskója, melyen a Golgotát jelenítette meg Máriával és Keresztes Szent Jánossal. Különösen becsülendő, s jól mutatja Molnár C. Pál elhivatottságát, hogy a többséggel szemben, a vallásos művészet üldöztetésének idején sem fordított hátat 14 YBL ERVIN JELENTÉSE A SZINYEI TÁRSASÁG DÍJAIRÓL 1935. 63. 15 DÉCSEI Géza, Dr. 1934/a. 42. 16 MOLNÁR-C. PÁL VALLOMÁSAI ÉLETÉRŐL 1994. 49. 107
