Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Rosta Szabolcs: Leletmentés Jánoshalmán
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón Rosta Szabolcs LELETMENTÉS JÁNOSHALMÁN Egy szarmata teleprészlet szintkövetéses feltárása 2004. augusztus 11-én gázfektetés kapcsán régészeti felügyeletet végeztem Já- noshalma-Semlyéken. A vezetéket a közeli major (volt Petőfi Tsz) felé vezető út alatt fektették, keresztezve a Kígyós-csatornát. A környező terület - mint a neve is jelzi - mélyen fekszik, nedvesebb korszakokban a Kígyós-csatorna szabályozatlan előzményének vízállásos része volt. A ’70-es években szántották néhány évig az út menti földeket, de ma már csak legelőt lehet látni. Az 500 méteres gázárok nyomvonalának rutinszerű, szakmai kihívással igazán nem kecsegtető feladatát kellett elvégeznem. A nyomvonal közepe táján hamus elszíneződésre lettem figyelmes a már kiásott árok nyújtotta metszetfalban, kisebb égett paticsdarabok társaságában egy népvándorlás kori házi kerámia töredéke is kifordult a földből. Mivel a kérdéses helyszíntől alig 5 méterre hasonló elszíneződés volt az árokban, így kijelöltem egy 10 méter hosszú szakaszt, ahol leállíttattam a már lefektetett vezeték további betemetési munkálatait. A munkavezetővel történt megegyezés szerint a 10 nap múlva esedékes műszaki átadásra végezni kellett a leletmentéssel. A szükséges gépi munkát a kivitelező cég vállalta magára, a leletmentés nyomán megnyitott plusz terület végső betemetését is beleértve. Augusztus 12-én indult a leletmentés. Az átvizsgált alig 35 m2 területen változatos típusú objektumok kerültek elő. Ezekből kis mennyiségű, ám reprezentatív leletanyagot szedtünk ki. A kis felületen szintkövetéses technikát alkalmaztam. Ennek köszönhetően a majorhoz vezető út alatt 6 szintet sikerült szétválasztani, a mai járószinttől a szarmata település járószintjéig. Az első napon egyedül érkeztem ki a helyszínre. Első lépésként 6 méteres szakaszon, az árok nyomvonalától északi irányban 1,5 méter szélességben indítottam el a munkát. A mai felszínnek adtam az 1. szint nevet. Az 1. szint tehát (az 1. réteggel alig 5 cm vastagságban) a mai felszín, a majorhoz vezető út. A 2. szint átlag 5-8 cm mélységben az 1970-80-as évek „tsz út” szintje. 2-3 m2 kibontása után, további megtisztításának értelmetlensége folytán lefelé indultam. Az 2. szintből nagyon kemény, alig 2-4 cm vastag 2. réteg indult, mely az út ’70-es évekbeli felszántásától történő folyamatos feltöltődés, tömörödés eredménye. A lazább, kevert, foltos, úthoz nem illő 3. szint az 1970-es években történt szántás, átlag 5-15 cm mélységben. Alatta a 3. réteg, mely a szántás forgatott földje, kb. 35-40 cm vastag volt. Ebből folyamatosan jöttek elő újkori kerámiatöredékek, és elvétve néhány jellegtelen, népvándorlás kori töredék is feltűnt. Az első szürke, gyorskorongon készült, jól iszapolt, kívülről fényezett kisebb hombártöredék után vált nyilvánvalóvá, hogy - eddig még felszínre nem került - bolygatott objektumaink a szarmaták időszakához köthetők. Megközelítőleg 2 m2 területen folyama31
