Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Kalmár Ágnes: A magyarországi játékipar ismeretlen évtizedei
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón hatunk a még gyermek Mikszáthról, aki a balassagyarmati vásárról hazatérő „Szepi bácsi”-tól kap ajándékba olyan falovacskát, amelynek igazi sípban végződik a farka,11 és amely végül ismeretlen úton beköltözik a gyári játékok közé. A kiegyezést követően hazánkban megindult nagy kulturális és ipari-kereskedelmi föllendülés magával hozta a különleges célú szakiskolák fölállításának gondolatát. Ekkor alakultak meg a játékkészítéssel foglalkozó első faragóiskoláink a fában gazdag vidékeken, legtöbbször a hagyományos kézműves tevékenységre alapozva. A játékkészítés népiparrá való fejlesztése volt a szándék, mely gyakran az emberek életkörülményeinek javítását kívánta segíteni.11 12 Mindez a kisdednevelés országszerte történő felkarolásával párosult. Az egykori Hegybánya-szélaknai Gyermekjáték Tanműhely, majd a későbbiekben Állami Gyermekjáték Készítő Tanműhely magasan kiemelkedik a hasonló intézmények közül fokozatos fejlődésével, a játékok minőségével és keresettségével, a háziipari, ipari és iparművészeti kiállításokon való gyakori megjelenésével. Különösen növeli az iskola jelentőségét, hogy az itt készült játékok tervezésében iparművészek is részt vettek, így a kor művészetének stílusjegyei a játékokon is megjelentek. A Magyar Kereskedelmi Múzeum állandó kiállításának kereskedelem-történeti gyűjteményei között az iparos szakiskolák készítményeinek kiállítási csoportját is láthatták a korabeli látogatók. A következő gyárak és műhelyek készítményeit kínálta a terjedelmes katalógus 1897-ben: Első erdélyi gyermekjáték és fadíszműgyár (Marosvásárhely), Gyermekjátékkészítő tanműhely (Fenyves-Chwojnicza), Gyermekjátékkészítő tanműhely (Hegybánya-Szélakna), Bártfai gyermekjáték-készítés a „bábcsoportozatok” gyűjtőnév alatt. Árusításra és vásárlásra a Magyar Kereskedelmi Múzeum Háziipari Bazára nyújtott lehetőséget, mely 1896-ban, az ünnepi alkalomnak megfelelően magyar, francia és német nyelvű képes katalógusban mutatta be az alábbi játékokat: „Népies alakok többféle méretben”, „Lovas alakok”, „Csikós, huszár, juhász szamáron többféle méretben”, „Szamárkordély és ökrösfogat”, „Bivaly többféle méretben”. Ugyanez a katalógus kínálta a következő játékokat is: „Kocsik: postakocsi, társaskocsi, gigg, szénásszekér, teherkocsi, hintó”, „Nyergeslovak, pároslovak és hintalovak”, „Vásárostót szamárral”, „Játékbútorok: kredenc, asztal, pad, székek, tulipános ládácskák”, „Konyhaeszközök és tulipános kőedény-játékok”, „Hintaágyak, ugrálókötelek és bőrlabdák”.13 A fenti játékkészítő tanonciskolákról a korabeli napilapokból, szaklapokból értesülhetünk. Elsősorban a Művészi Ipar, majd Magyar Iparművészet közöl róluk, főként ezen évről-évre alakuló intézményekhez kötődő kiemelkedő eseményekről. Az 1896-os nagyszabású országos kiállítás rendkívül alapos leíró lajstroma is gazdag lelőhelye a korabeli adatoknak. Az 1900-as évet követően pályázatok és kiállítások sokasága hívta fel a gyermeki környezet művészi alakításának jelentőségére a figyelmet. Játéktervező művé11 Mikszáth Kálmán: A fahuszár, meg a lova, meg a ló sípja c. novella. 12 KALMÁR Ágnes 1992 - TÉSZABÓ Júlia 2003. 13 Magyar Kereskedelmi Múzeum Háziipari Bazára 1896. 27. 141
