Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Kalmár Ágnes: A magyarországi játékipar ismeretlen évtizedei
Kalmár Ágnes: A magyarországi játékipar ismeretlen évtizedei A pontosan meghatározott kormányzati szándék mellett lényegét tekintve az előbbi felismerés vezérelte mindazon törekvéseket a XIX. és XX. század fordulójának évtizedeiben, akik a kisgyermekek kezébe szánt játékszerekre oly nagy figyelmet fordítottak. Ennek jelentőségét azért nem lehet eléggé megbecsülni, mert az igényesen elkészített tárgyakon túlmutató jelenségről van szó, arról a szándékról, amely a nép, a nemzet művelésében vélte felismerni a jövő élet zálogát, mely elképzelések igazát több nemzet példája bizonyítja. Megjegyzendő, hogy az iparművészet kizárólag olyan közismert, egyszerű játékok művészi kivitelére figyelt, mint az ember- és állatfigurák, hintaló, lovaskocsik, valamint az ünnepekhez fűződő tárgyak és szereplők. Technikai vagy szerkezeti újítások rendkívül ritkán találhatóak e jellegzetes formavilágú és díszítésű játékok között. „A nagyszerű nemzeti reneszánsznak, mely itt a zenétől az építőművészetig minden stílust egy egységes alaptónus motívumaival frissített fel, első hangja kell hogy már az iskolában, a gyermekszobában belopózzanak a gyermek szívébe. Hogy megtanulja érteni és szeretni azt az erőt, amely a magyar virág, a magyar zene, a magyar költés bokrétáját minekünk kedvessé teszi. ” Nádai Pál fogalmazta meg talán legszebben az évről-évre visszatérő gondolatokat A könyv a gyermekről című kétkötetes művében.5 Györgyi Kálmán igen röviden összefoglalta elismerő véleményét a körültekintő és nagyon szép tanulmányról, amelynek szándékát és célját, választékos és finom stílusát napjainkban is példaként állíthatnánk magunk elé.6 7 „Semmi sincs bennük az eddigi nippekből, semmi sincs a természet hazug, félig plasztikus utánzásából. Lovak ezek, amelyeknek esetleg egyenest a törzsükből nő ki a birkasajthoz hasonló fejük és olyan juhászok ezek, hogy esetleg elnöki csengőnek is lehetne őket nézni. A felnőtt elneveti magát és »szecessziósnak« találja az ilyen ötletet." 1 A színes figurák, hintók, kocsik és várak beköltöztek a gyermekszobák játékos polcaira, melyeknek legszebb mintáit iparművészeink tervezték, s amelyek apró másai azonnal megjelentek a kislányok játékbútorai között is. Sokan, sokszor megfogalmazták, hogy a játék kicsinyített világ. Olyan világ, amelyet az ember meghatározó gondolatai, eszményei és különböző találmányai formálnak, folytonosan változtatnak. Természetes, hogy a XIX. és XX. század fordulóján is a kor művészete és szellemisége tükröződik a gyermekeket körülvevő tárgyakban. A Grabowieczky Leon rajztanár8 által 1920-ban tervezett „Magyar falu” építőjáték mintáiban könnyedén felismerhető a korabeli építőművészeti alkotások hatása, a gödöllői művésztelep alkotóinak grafikáin és festményein gazdag változatban szereplő viráglétrák és faragott oszlopok9 tovább élnek az 1930-as években iskolai foglalkozások céljára kiadott „szlöjd” mintalapokon,10 sőt még az utóbbi évtizedek iskolai munkáiban is. Nagy íróink műveiben gazdag leíró részletek szólnak a gyermekek szokásairól és játékairól, így Mikszáth Kálmán egy novellájában olvas5 NÁDAI Pál 1911.1.31. 6 GYÖRGYI Kálmán 1911. 39. 7 NÁDAI Pál 1911.1. 42. 8 KALMÁR Ágnes 2005. 9 Nagy Sándor: Szent várakozás, 1904. Körösföi Kriesch Aladár: Enteriőr, 1904. 10 SZÍNI Z. 1929. 140
