Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Kalmár Ágnes: A magyarországi játékipar ismeretlen évtizedei
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón Kalmár Ágnes A MAGYARORSZÁGI JÁTÉKIPAR ISMERETLEN ÉVTIZEDEI A Hegybánya-szélaknai Gyermekjáték-készítő Iskola története az alapítást követő évtizedekben (1885—1919) 1875 decemberében a helyi kiadású „Házi Ipar” szaklap hosszan tudósított Besztercebánya, az ünnepeket megelőző piacnapjairól. E sorok között bújt meg a következőképpen szóló rövid hír: „karácsony előtt pedig mindezek mellett nem látjuk-e itt a szegény bányász, vagy vashámor munkás nejét, ki, ijesztő alakú bábukat, alakjukból kikelt bárányokat s idomtalan falovakat, ügyetlen kocsikat s egyéb primitív alakú játékszereket árul. ” 1 Más korabeli tudósítások ismeretében sejthető, hogy e néhány szóval leírt tevékenységgel az eladásra készített játékok történetének egy különleges, a helyi hagyományokban gyökerező fejezete kezdődik. A Szóra- katénusz Játékmúzeum és Műhely éppen ennek következményeként állította ki a Szlovák Bányászati Múzeum1 2 betlehem gyűjteményét, abban a meggyőződésben, hogy összefüggés lehet a bányavidék faragó hagyományai, a hetivásárokon megjelent egyszerű játékok, valamint a korabeli játékkészítő tanonciskolák alakulása között. Az évszázadokkal ezelőtt virágzó bányavárosban, Selmecbányán, az egyetlen megmaradt régi városkapu a „Hegybányai” nevet viseli. A közel fél évezredes gyönyörű építmény mögött, a hegy oldalában régi temető fekszik. Itt nyugszanak az egykori világhírű bányászati akadémia professzorai, síijukon friss, nemzetiszínű szalaggal átkötött koszorúkkal. Balra, a Mikszáth Kálmán elbeszéléséből már megismert hófehér Leányvár magasodik, egy távolabbi hegy oldalában pedig a Kálvária szlovák, magyar és német templomai sorakoznak egymás fölött. A kapu mögötti út a régi Hegybánya-Szélaknára3 vezet. Hosszú évtizedekkel visszafordítva az időt, ki ne emlékezne a gyermekkori ünnepi események hangulatára, a titokzatos vagy éppen mindent beragyogó fényekre, a színek, illatok játékára és szüleinek távoli, meleg szavára. Legtöbben még ma is féltett kincsként őrzünk bizonyos tárgyakat, amelyek segítenek az emlékezésben. Felnőttként már tudjuk, milyen meghatározó az élmény, amely először ér bennünket, milyen döntő hatással bírnak a gyermeket elsőként körülvevő tárgyak, a szavak és a kedves, egyszerű dallamok. „Az ország piaczát belföldi iparművek fogyasztásával a honi műipar számára biztosítani, a Nemzet anyagi önállásra emeltessék”, fogalmazta meg Batthyány Kázmér gróf az 1844-ben alakult Országos Védegyesület elnökeként.4 1 DVIHALLY Emil 1875. 159. 2 Szlovák Bányászati Múzeum, Selmecbánya - Slovenské banské múzeum, Banská Stiavnica 3 Hegybánya-Szélakna szlovákul Pjerg-VindSachta, ma Stiavnické Bane, Szlovákia 4 BATTHYÁNY Kázmér 1844. 5. 139
