Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
V. Sági Norberta: Közalkalmazottak, köztisztviselők a földeken
V. Sági Norberta: Közalkalmazottak, köztisztviselők a földeken életében, ezt követően érezhetően lazult a fegyelem az albérlők körében (díjfizetési hátralékokat halmoztak fel, a művelést elhanyagolták). Mindez azzal magyarázható, hogy a kiskertekre nem volt új jelentkező, nem volt tehát akivel szemben meg kellett volna tartani a parcellákat. A táblázatból látható az is, hogy széles réteget érintett és nagy területen folyt a kiskertbeli élelmiszertermelés. Mint azt az egyesület 1926-os keltezésű történetében olvashatjuk, az „Alakulás czélja: a földbirtokkal nem rendelkező lakosság és ezek között a közalkalmazottak és nyugdíjasok családjai részére a megélhetés könnyebbé tétele” volt. A kiskertet igénylők között tehát, különösen a kezdeti években elsősorban őket találhatjuk, később ezt már nem tartották be szigorúan, bár az 1926-ban lefektetett alapszabályzatban még szerepel foglalkozásra vonatkozó kitétel. A közalkalmazottak segítése a várossal szemben azonban fontos érv volt a bérletek igénylése és meghosszabbítása esetén, és maga a város is élt ilyen jellegű kikötésekkel, vagyis, hogy bizonyos területekből elsősorban és legelőször a városi alkalmazottaknak kellett parcellát juttatni. A családok számát mutató táblázatban láthatjuk, hogy az 1929-30-as gazdasági évre a 1920-as évek közepéhez képest több mint kétszázzal kevesebb család igényelt kiskertet. Egy 1927-es8 és egy másik, 1929. évi9 foglalkozási összesítőt összehasonlítva a következőképpen foglalható össze a változás: jóformán csak a közalkalmazottak száma változott. Az (állami és magán) közalkalmazottak (családok) száma 244-ről 128-ra, a városi közalkalmazottaké 111-ről 58-ra csökkent, kisebb arányú csökkenés mutatkozik az özvegyeknél és háztartásbelieknél, 111-ről 101-re, és a nyugdíjasok esetében, összességében 53-ról 37-re csökkent a családok száma. A továbbiakban semmi eltérés nincs a két feljegyzés között. Az állami, városi és magán közalkalmazottak száma csökkent a legszámottevőbben a két év alatt. Számukra az anyagi haszon, vagyis amit a saját munkának köszönhetően megspórolhattak, már kevésbé volt fontos, hiszen a piacon már mindent megvehettek fillérekért. Éppen ezért a Kiskert Egyesület vezetősége a haszon- bérletek újabb meghosszabbításának tárgyában a polgármesterhez írt kérelmében10 rájuk nézve a következőkkel indokolja a kiskertek hasznát: „ ...eltekintve az anyagi közvetlen haszontól, még az által is fel nem becsülhető haszon remélhető kora tavasztól késő őszig, hogy az illetők és családtagjaik tiszta jobb levegőn mozognak kiskertjük megművelése alkalmával, miáltal egészségüknek használnak főleg azok, akik foglalkozásuknál fogva zárt és így az egészségre káros hatású levegőjű helyen kénytelenek napi munkájukat végezni. ” Az egyéb szervezetekre vonatkozó esetleges levéltári források javarésze hiányzik az iratok közül, ezért a kutatás során nagy szerepet kaptak Kecskemét Város Polgármesteri Hivatalának mutatói, melyek előttünk iratoknak, dokumentumoknak bizonyos témákban és években való születését tanúsítják. Ezek és a csekély meny- nyiségű fellelhető iratanyag alapján a következő gazdasági szervezetekről kell még szót ejtenünk: 8 BKMÖL X.l 13. A KKE 1927. november 8-ai keltezésű történetéből. 9 BKMÖL X.l 13. A KKE 1930-as keltezésű történetéből. 10 BKMÖL X.l 13. 1930. október 10. A KKE levele a polgármesterhez. 132
