Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Merk Zsuzsa–Rapcsányi László: A város keresi múltját
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón támogatásának köszönhetően. A ferences háztörténet kiadásának munkálataival párhuzamosan folyt az Iskolanővérek zárdakrónikájának gépelése, „összeolvasása”. A teljes anyag a múzeumi Adattárban van, feldolgozásra, kiadásra vár. Az eredeti köteteket a kecskeméti levéltár 2000-ben visszaszolgáltatta a rendnek. A két világháború között, P. Oslay Oswald ferences tartományfőnök által 1927-ben életre hívott szerzetesrend, a Ferences Szegénygondozó Nővérek társulata 1929-től 1948-ig működött Baján, Háztörténetük 1991-ben került a bajai múzeum tulajdonába, s 2004-ben jelent meg Szent Ferenc leányai Baján címmel az Egészségügyi és Családügyi Minisztérium, Baja város és a rend anyagi támogatásával. Eddig szigorúan a tényeket rögzítettük, vagyis négy megjelent háztörténet kiadását. De nézzük meg, milyenek a forráskiadványok mögötti munka hétköznapjai, a végzett munka közben kiderülő buktatók, módszertani kérdések. A mi bajai ferences háztörténetünk és annak kalandos sorsa a legbővebb és legsajátosabb História Domus főleg itt a délvidéken, ahol éppen a Ferences-rend révén a szerzetesi szolgálat magyar, német és bunyevác nyelven látja el munkáját, ugyanakkor 1901-ig latin nyelven íródik. Ez nem a klasszikus nyelv, ez a vulgáris, a mindennapi, egyszerűsített latin, amit hazánkban, Jókai korában még minden lite- rátus ember megértett. Tehát a fordításnak azt a szöveget kell érthetővé tenni, amely a latin nyelv színes gazdagsága mellett bizonyos terminológiát másként értelmezhet az adott szerzetesrend használatában. Megtalálni azt, ami a ma embere számára legérthetőbb, megőrizni a gondolatmenet folytonosságát, anélkül, hogy elragadná a fordítót a hosszú körmondatos, ma már dagályosnak tűnő stílus; ez a legnehezebb feladat, vagyis jó fordítót találni. Ezt találtuk meg Kapocs Nándor plébános személyében. Biztos nyelvtudása ellenére több neves „latinost” és egyháztudóst kerestünk meg. A legtöbb esetben azonban az adott kérdést, problémát ők sem tudták jobban megoldani, mint a tudós plébános. A nagy gonddal és hozzáértéssel készült fordítást még így is stilizálni kellett, hogy a ma olvasója is könnyebben kezelhesse. Sok időt töltöttünk el együtt Nándi bácsival - a bajai múzeumban csak így hívtuk őt - Szeremlén azért, hogy olvashatóan, de a szöveg pontos tartalmát megőrizve közölhessük a hajdan volt ferences krónikavezető feljegyzéseit. A jegyzetek elkészítése Kőhegyi Mihály munkája. Gyakori és hosszas megbeszélések, viták előzték meg a végül is megjelent jegyzetanyagot. Az első kötet terjedelme miatt az olvasó számára a lábjegyzetet, vagyis az adott lap alján megjelenő jegyzetet kívánta meg. A túl hosszú jegyzet azonban szétfeszítheti az oldalt, vagyis több lehet a jegyzet, mint a főszöveg, ami nem kívánatos. A pontosság, szak- szerűség, maximalizmus és az olvashatóság, használhatóság arányainak megtalálása igen nehéz feladat, s nem is mindig sikerül, hiszen ez már tördelési kérdés, ugyanis egy adott szövegrész gyakran sok jegyzetet kíván. Az egyházi évhez kapcsolódó ünnepek magyarázatot igényelnek a ma olvasója számára. Azonban ha ezt az első előforduláskor oldjuk fel, a több évtizeddel későbbi bejegyzés esetén az olvasó nehezen találja meg. (Figyelembe kell vennünk, hogy a Háztörténet lapjait forgató nem folyamatosan olvas, leginkább az éves tagolásnak megfelelően keres adatokat.) A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek iskolakrónikájának kapcsán találtuk ki, hogy az egyházi ünnepek tömör 125
