Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Pop-Fancsali Angela: Magyarlapád község román falvainak népviselete
Pop-Fancsali, Angela: Magyarlapád község román falvainak népviselete A régi női viselet, amely összetevőiben jórészt fennmaradt, mára ünnepi viseletté vált, és foként az idős nők viselik. A hagyományos házivászon ing, darázsolva, mellvarrva, a vállbán ráncolva, hímzett fodorral díszítve, a hajtásokon gazdagon kihímezve. A nők gyapjú kötényt viseltek elől és „paszturát” hátul, melyet derekukon háziszőttes övvel rögzítettek, színes gyapjúból, lerakott pendellyel. Az ingre hímzett mellényt vettek, lábbelijük bocskor volt. Ünnepeken bocskor helyett száras cipőt vagy fekete csizmát hordtak, a fejükön hímzett, fejre csavart törölközőt, ez utóbbit már csak visszaemlékezéseik alapján jegyeztem le. A nagylányok fedetlen fővel jártak, hajukat egy ágba fonva viselték. A viseletét ékszerek, fülbevalók és a nyakban viselt pénzfuzérek egészítették ki. Egy 1915-ből való fénykép Alexe Mariát ábrázolja Vadveremből, aki 1883-ban született. A képen népviseletben látható: fekete köténnyel, pendellyel, a vállán csukódó ingvállban, nagy fodrokkal a kézelőnél és rojtos fejkendővel. A hagyományos régi férfi viseletét egyszerűség és ünnepélyesség jellemzi, valamint a napjainkig őrzött hagyományos elemek. Az ing hosszú, fehérrel és sárgával himezve, a hátán ráncba szedve, elöl gombokkal és kihajtott gallérral, hosszú beráncolt újjal, a kézelőnél fehérrel himezve. A kissé bőszárú nadrág nyárra vászonból készült, a hideg évszakra pedig gyapjúból, derekukon zsebes bőrgyüszűt viseltek, lábukon bocskort, majd később bakancsot, télen pedig csizmát, a fejrevaló posztókalap vagy kucsma, az évszaktól függően, viseltek még mellényt, bundát és lájbit. A fiatalabb férfiak prímának nevezett nemzeti színű szalagot kötöttek a derekukra, a legények pedig egy összefogott kendőt, hosszú fekete selyemrojtokkal. Nem túl színes a kutatott népviselet, a fehér és a fekete dominál benne, de a két szín kiegyensúlyozottsága mind a nők viseletében mind a férfiakéban különleges hangulatot és méltóságot áraszt, amely a szebeni népviselet ünnepélyességére emlékeztet. Míg a XX. század elején a népviselet anyaga a házilag előállított anyagokból (gyapjú, kender, len) származott, valamint kis mértékben a kereskedelemből beszerzett gyapotból és a színes pamutból - ez utóbbit főleg az egyes díszítéseknél használták az ünnepi viseletben -, a II. világháború után kezdenek megjelenni más anyagok is, mint a selyem, a posztó, a gyolcs, a fémszálas anyag. Egy 1944-ben Vadveremben készült fényképen egy fiatal pár látható népviseletben: „grenadin” anyagból készített ingváll hímzett gallérral, a vállon és a mellrészen darázsolva, szálán varrott hímzéssel, alsóing, selyem kötény, fekete pasztura, és fejkendő. A férfi fehér nadrágot viselt pamutból és gyolcsinget. Egy 1960-ból származó viselet Magyarbagón a következőkből állott: varrottas gyolcsing a nyakon levarrt ráncokkal. A női ingváll kézelőjén háromsoros szálán varrott hímzés és fodor volt. A mintát az ingvállon egy egész télen át hímezték az akkor nagyon elterjedt technikával, a szálán varrott hímzéssel, elől darázsolva. A pendely lerakott hímzéssel szegett. A férfiing hosszú volt, lerakott, elől nyitott, bő kézelővel. A fiúknál feketével volt kivarrva, hátul a derékon átkötötték háromszínű „prímával” (nemzeti színű széles szalaggal) vagy rojtos kendővel. Az ingen mellényt viseltek, amit Szebenből vásároltak. A ’60-as években változik a viselet, megjelennek a városi viselet ruhadarabjai, ugyanakkor más néprajzi vidékek népviseletének hatása is megfigyelhető. így 110
