Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Pop-Fancsali Angela: Magyarlapád község román falvainak népviselete
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón jelentek meg olyan darabok, mint a zárt szoknya, a blúz, a cipő, félcipő, s a hagyományos öltözet csak az elszigetelt falvakban őrződött meg, ahol nem érte idegen hatás. A női viselet változásai a díszítés terén figyelhetők meg, gyakran viselik a szoknyát kender pasztura helyett, a lábon harisnyát, száras cipőt és csizmát. Az összes kutatott faluban viseltek már bő kartonruhát, általában virágosat, előbb ingvállal, később városi gyolcsinggel. Az 1970-80-as években az asszonyok többsége nemzeti ruhát készített a kereskedelemből vásárolt anyagokból, a hagyományos viselet szabásmintái szerint, ingvállal, paszturával, fejkendővel, lájbival. Az egyik legismertebb nemzetiruha-készítő Sila volt Asszonynépéről, aki maga talált ki motívumokat, és varrt pénzért, ha valami újat látott a városban, otthon lerajzolta, a papír szabásminták és a rajzok ma is megvannak. Géppel hímzett rózsa- és levélmintákat nejlon anyagból varrt ingvállra (Dél-Erdélyben elterjedt viselet volt ez abban az időben). Ezeket az ingvállakat fekete szoknyával és magas sarkú félcipővel viselték, manapság géppel hímzett mellénnyel, Bitterekkel díszítve és fémszálakat felhasználva hordják. Elkezdtek fedetlen fővel járni, a hajukat kontyba felkötve, az asszonyok hátrakötött kendővel. Ezek a ruhák túldíszítettek voltak, de az asszonyok büszkén viselték: Széles hímzett ingváll / Ügyes asszony büszkesége. Vasárnap viselték a templomban kis mellénnyel, és viselik ma is pünkösdkor, húsvétkor mellénnyel. A hagyományos népviselet módosulásaiban ma különböző korszakokat határozhatunk meg, a teljes eltűnésüktől a régi viselet és az új párhuzamosan való viseléséig vagy a különféle darabok kombinálásáig. Tanulmányomban végezetül rátérek a kutatott terület női és a férfi viselet jellemzésére, különös tekintettel a szabás fejlődésére, valamint a szőttes, illetve a var- rottas díszítésekre. Ezután bemutattam a vőlegény és menyasszony viseletét, a legdíszesebb, legfinomabb anyagokból készült ruhadarabokat. A női viseletnél leírtam bővebben az ingvállat, a pendelyt, az előruhát, a pasz- turát, a lajbit, az övét, a mellényt, valamint az ékszereket, a hajviseletet és a lábbelit. A férfiviseletnél bemutattam az inget, a harisnyát, a gyűszűt, a lájbit, a díszeket (ékszereket) és a lábbelit. (Fordította: Bónis Johanna) 111
