Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Pop Laura: A családi élet szokása a Fehér megyei Magyarlapád község falvainak román lakosai körében
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón Pop, Laura A CSALÁDI ÉLET SZOKÁSAI MAGYARLAPÁD KÖZSÉG FALVAINAK ROMÁN LAKOSAI KÖRÉBEN Ez a tanulmány egy közös - román-magyar - kutatás eredménye, amely a Fehér megyei Magyarlapád községben zajlott három szakaszban: 2002 áprilisában, 2002 szeptemberében és 2003 áprilisában. A magyarlapádi családi népszokások kutatása elsősorban a fő rítusokat követte, különös tekintettel azokra, amelyek meghatározzák az emberi élet fontosabb állomásait (a születés, a keresztelés, a gyermekkor, az esküvő, a temetés), valamint ugyancsak az emberi élet fordulóihoz fűződő egyéb szokásokat (a felnőttkorba lépés, a nagykorúsítás, a besorozás, a nyugdíjazás). A családi életet Arnold van Gennepnek az átmeneti rítusok kutatására vonatkozó elmélete alapján vizsgáltuk. Mivel Magyarlapád község lakossága vegyes - magyar-román - nemzetiségű, és az itt élő románság 1948 előtt görög katolikus vallású volt, megpróbáltunk olyan helyi sajátosságokat feltárni, amelyek ezt a közösséget megkülönböztetnék az olyan földrajzi tájegységek lakosságától, ahol a románok egy tömbben élnek, és ortodox vallásúak. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy nem találtunk említésre érdemes különbségeket. A néphagyományok lényege hasonló más földrajzi tájegységek román lakosságáéval, és hasonlóak a háború utáni időszakban megjelent változások is. Az apajogú (vagy patriarchális) leszármazottság és a helyi lakhely nyomot hagyott a románok családi szokásaiban Magyarlapád községben éppúgy, mint bárhol másutt a románok által lakott településeken. A lakodalmakban a menyasszony a vőlegény házába megy, ahol anyósa fogadja a küszöbön, megöleli, bevezeti, és csujogatások közben pogácsával, kaláccsal, tortával ajándékozza meg. Az elmúlt századokhoz vagy akár a XX. század első évtizedeihez képest a családi hagyományos szokások jelentős változásokon mentek át, és ez érvényes az 1989 utáni időszakra is. Az idős, 70-80 éves emberekkel folytatott beszélgetéseink alkalmával kirajzolódott egy-egy népszokásnak a XX. század eleji képe, de azok a változások is nyilvánvalóvá váltak, amelyek a XX. század hatvanas, hetvenes, nyolcvanas éveiben következtek be. A leglátványosabbak a lakodalmi szokásokban történt változások, de nem hiányoznak az újítások a legkonzervatívabb családi szokásokból - így a temetési szokásokból sem. A családi élet szokásaiban történt változásokat leginkább a társadalmi, valamint a táplálkozási szokások és a viselet módosulásaiban találtuk meg. A szülésnél a bábaasszonynak volt meghatározó szerepe, de a tanult bábák eltűnése és a kórházi szülések elterjedése számos, a szüléshez kapcsolódó rítus megszűnését is előidézte. A bábaasszony volt az, aki a szülés után elvégezte a szüléshez kapcsolódó szokásokat, mágikus cselekvéseket. O vezette le a szülést, végezte el az első fürdetést, ő ápolta az anyát és gyerekét a szülést követő héten, egészen a keresztelőig. O mutatta fel az újszülöttet a szentképeknek - az ikonoknak -, és ha a gyermek gyenge, életképtelen volt, ő végezte el a jelképes keresztelőt is. A bábaasszony, 103
