Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Bárth János: Román–magyar közös néprajzi kutatás Magyarlapád község területén
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón szerveződött meg a tsz, addig Asszonynépe és Vadverem lakóit már 1950-től kollektív gazdálkodásra kényszerítették, ami kedvezőtlenül befolyásolta fejlődésüket. Kis- akna manapság jobbára csak gyalog, lóháton és traktorral közelíthető meg. A Magyarlapád községet alkotó hét falu közös tulajdonságának tekinthető, hogy mindegyik település nagy múltra tekinthet vissza. Valamennyi helység szerepel középkori oklevelekben. Lapád már 1030 és 1038 között királynői adomány tárgyát képezte. 1177-ben, amikor egy oklevélben leírták Asszonynépe helység határait, megemlékeztek a szomszédos Kisakna, Vadverem és Lapád falvakról is. Bagót 1296-ban, Fugadot 1317-ben, Becét 1272-ben emlegették oklevélben. A Lapád község kötelékébe tartozó falvak másik fontos sajátossága, hogy évszázadokon át fontos szerepet játszott életükben, gazdálkodásukban a szőlőművelés, borkészítés. A lapádi szőlők már 1316-ban szereplői voltak egy oklevélnek. A kutatás A lapádi kutatócsoport tagjai három alkalommal végeztek 10-10 napos közös néprajzi terepkutatást a Magyarlapád községhez tartozó falvakban: 2002 áprilisában, 2002 szeptemberében és 2003 áprilisában. Emellett a legtöbb kutató egyénileg is ellátogatott a falvakba kutatás céljából. A közös kutatások idejére minden kutatót sikerült falusi magánházaknál elszállásolni. Ez a körülmény nagyon kedvezően hatott a munkára. A kutató huzamosan a kutatás helyszínén tartózkodott. Nem töltött időt a városból való kijárkálással. Ennél is fontosabb, hogy benne élt a magyarlapádi társadalomban. Megismerte a szállásadó család lakáskultúráját, étkezési szokásait, életmódját, örömeit, bánatait. A ház népétől információk sokaságát kapta további adatközlőkről, a gyűjtött néprajzi adatok hátteréről, magyarázatáról. A falvak lakói nagyobb bizalommal fogadták, ha szállásadó gazdáira hivatkozott, akit jól ismertek. Többször előfordult, hogy bizonyos társadalmi eseményeken, pl. templomi istentiszteleten, konfirmációs vacsorán, lakodalomban a kutató együtt jelent meg szállásadójával. Ez a körülmény fokozta, elősegítette lapádi elfogadottságát. Bizalmat ébresztett a leendő adatközlőben. Némely kutatók és szállásadóik között baráti kapcsolat alakult ki. Azóta is rendszeresen telefonálnak és leveleket írnak egymásnak. A kutatók esténként rendszeresen megbeszélték kutatási tapasztalataikat. Adatközlő címeket, neveket cseréltek. A spontán kutatói találkozók fontos színtere volt az egyik főutcái kocsma, amelynek barátságos gazdája a szállásadók közül került ki, és ezért ismerte a kutatás célját, feladatait. A spontán találkozók másik színtere az a ház volt a kultúrház szomszédságában, amelyben a kutatócsoport vezetője: Bárth János kapott szállást. A ház tágas halijában esténként a legtöbb kutató megfordult, és rövidebb, hosszabb időre letelepedett. Ezeken a beszélgetéseken értek tapasztalattá a néprajzi információk, és ezeken a röpke „beszámolókon” fogalmazódtak meg a további munka tervei, szerkesztői, kutatásszervezői instrukciói. A spontán találkozókon kívül minden közös kutatás idején szerveződtek értekezlet-szerű kutatói összejövetelek is a községháza tanácskozó termében. Ezeken a kutatás szervezője megfogalmazta szakmai elvárásait, észrevételeit, a kutatók pedig összefoglalták tapasztalataikat. 99
