Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Bárth János: Román–magyar közös néprajzi kutatás Magyarlapád község területén
Bárth János: Román-magyar közös néprajzi kutatás Magyarlapád területén A szakmai megbeszélések kiváló alkalmai voltak a kutatók vidám együttlétei. A kutatások idején létrejöttek szalonnasütő esti találkozók a határ valamelyik szép fekvésű pontján, pl. a kulturális menedzser szőlőjében. Előfordult, hogy juhot vett a kutatócsoport, és a Duna-Tisza közi kutatók tüzes alföldi birkapaprikást főztek üstben a tanácsháza udvarán. Ezeken a vígasságokon nemcsak a kutatócsoport tagjai vettek részt, hanem a szállásadó családok tagjai és a falu vezetői is. így a vígasságok kiváló fórumai voltak a kutatómunka előrehaladásának. A közös kutatások idején a kutatók tették a dolgukat: figyeltek, interjúkat készítettek, fényképeztek, videóztak. Tanulmányozták a lapádi férfiak és nők napi munkáját, a ritka és különleges munkaalkalmakat. Együtt tartottak a helybeliekkel, amikor azok ünnepeltek. A község hét faluja között a távolság és az utak rossz minősége miatt nehéz lett volna gyalog jámi-kelni. Az időveszteség elkerülése és a munka hatékonysága érdekében legtöbbször a kutatók rendelkezésére állt a kecskeméti múzeum mikrobusza, amellyel kisebb csoportokban megközelíthették a kiszemelt falut, majd a megadott időpontban újra megjelenő autóval visszatérhettek szálláshelyükre. A magyarországi kutatók legtöbbször a község magyarlakta falvaiban, a romániai kutatók pedig a román falvakban kutattak. Voltak azonban olyan „terepjáró” „terepmegismerő” alkalmak, amikor a romániai kutatók is a magyar lakosság, illetve a magyarországi kutatók is a román lakosság körében forgolódtak, pl. részt vettek valamilyen ünnepen, istentiszteleten, családi eseményen. A kutatott témák kiválasztását a néprajzi szükség és a személyi lehetőségek határozták meg. A kutatás szervezője arra törekedett, hogy a kutatómunka az élet minél szélesebb területét fedje le. Ennek érdekében nagy, átfogó témák vizsgálatát szorgalmazta, és az aprócska részterületek kutatására jelentkező kutatók közreműködési törekvéseit eleve visszautasította. A kutatás szervezője a kutatócsoport összeállításakor megpróbált „kutatópáro- kat” létrehozni magyarországi és romániai kutatókból. Pl. egy magyarországi kutató vizsgálta a magyar lakosság népi építészetét és lakáskultúráját. Ugyanezt a témát a román lakosság körében egy romániai kutató tanulmányozta. Eredményeiket rendszeresen egyeztették. Hasonló „kutatópár” jött létre a magyar és a román táplálkozási szokások vagy a magyar és a román családi ünnepek tanulmányozására. A közös kutatások idején az alábbi témákat kutatták a kutatócsoport tagjai: Mindkét nép hagyományát érintve (de elsősorban magyar példák alapján) Magyarlapád község falvai a tájban és a történelemben (Bárth János) Földművelés (Bihar Mária) Állattartás (Kothencz Kelemen) Szőlőművelés, gyümölcstermesztés (Mód László) Kézművesek (Kepe Zoltán) Táncélet, tánchagyományok (Székely György) A magyarság körében Szokásvilág (Bereznai Zsuzsanna) Népköltészet (Bereznai Zsuzsanna) 100
