Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Észak-Bácska fővárosa - Kovács Erika: Majorcsics Jenő bajai sablon- és hengerkészítő műhelye
Kovács Erika Majorcsics Jenő visszaemlékezése szerint is nagy kézügyességet, rajzkészséget igényelt a mintatervezés. A családon belül senki sem érte el Majorcsics Szilveszter tehetségét, pedig a mintakészítés és később a mintaterjesztés a család megélhetésének fő forrása lett. Később igyekeztek a mintákat megőrizni, hogy újból és újból felhasználhassák a minták tervezésekor. Erre a feladatra alkalmazták Tapodi Lászlót, aki a régi mintákból készített „újat” a család számára. Majorcsics Jenő festőhenger-készítő mester családtörténetén kívül korabeli dokumentumok is követik (keresztlevél, házasságlevél) a családtagok életét. Majorcsics Szilveszter házassági anyakönyvi kivonatából megtudhattuk, hogy 1871-ben született Baján. A családi emlékezet neki tulajdonítja az olaszországi tanulmányutat. Édesapját az anyakönyvi kivonat szerint Majorcsics Istvánnak hívták, akinek lakóhelye ez időben Baja, foglalkozása földműves. Majorcsics Szilveszter édesanyját, Gyurákovics Juliannát szintén bajai illetőségűnek tünteti fel az okmány. Majorcsics Szilveszter Duna- Adonyban kötött házasságot 1895-ben Kremmer Teréziával, házasságukból három gyermek született, id. Majorcsics Jenő (1899-1967), Majorcsics József (1872-1973) és leánytestvérük (1896-1980). Majorcsics Szilveszter a hivatalos okmány szerint 1895-ben „szoba festő”. Azért hangsúlyozzuk ki ezt az évszámot, hogy igazolva lássuk, hogy a házasságkötés után telepedtek le Baján a fiatalok. Ekkor indíthatta a sablonkészítő-vállalkozását az első mester Baján, a Pásztor utcában. Mint már említettem, a templomfestőből kisipari műhellyé alakult vállalkozás hű tükre az ekkor kapitalizálódó-polgárosodó Bajának és környékének. A műhelyben tervezett sablonmintákra már ekkor volt igény a polgárosodó városi és falusi megrendelők körében, mivel ekkorra már megteremtődtek Baján és a környékbeli falvakban azok a gazdasági változások, melyekből már a lakáskultúra területére is jutott. Ezt a „polgári” ízlést nemcsak a városi (városi parasztok), hanem később a falusi megrendelők is egyre nagyobb számban követték. így a Majorcsics-műhely egyre nagyobb számú megrendelőt (piktorokat) elégíthetett ki a sablonmintáival, később hengereivel. A házasságkötés után hazatelepülő Majorcsics Szilveszter nagyon jól felfedezte, hogy Baján és környékén a polgár házaknál egyre nagyobb az igény az új faldíszítési eljárásra (sablonnal való faldíszítésre). Rendelkezett tehát kellő rajzkészséggel, technikai tudással ahhoz, hogy „gyártani” kezdte a külföldi tapasztalatok alapján most már a saját sablonjait. Ezekkel a sablonmintákkal tehát a simára meszelt falat lehetett feldíszíteni. Igénye nemcsak falmintákra volt a lakosságnak. Ez a polgárosult lakosság a lakáskultúrán kívül az öltözködés területén is az új divatot igényelte. Későbbi adatközlőktől megtudhatjuk, hogy a piktoroknak még nagyobb szerepe volt egy-egy minta elterjesztésében, mint a tervezőknek. A divatot a festők irányították, ők kerültek közvetlen kapcsolatba a megrendelőkkel. Ők, a piktorok az igazi forrásai a divatnak, ők közvetítenek a mintakészítők és a megrendelők között. Amíg Majorcsics Szilveszter elsősorban mintatervezéssel addig fia idősebb Majorcsics Jenő a minták terjesztésével foglalkozott. A család „utazó nagykövetének” tartották. A műhelyben előállított sablonokat, majd később hengermintákat az egész 88
