Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Észak-Bácska fővárosa - Kovács Erika: Majorcsics Jenő bajai sablon- és hengerkészítő műhelye
Majorcsics Jenő bajai sablon- és hengerkészítő műhelye Az alapanyagon a kívánt motívumok megjelenítéséhez mintafák készültek a textilnyomóknak, mézeskalácsosoknak, kályhásoknak, tapétakészítőknek, könyvkötőknek, kártyagyártóknak, harangöntőknek.4 Az ide vonatkozó szakirodalmat elolvasva mondhatjuk, hogy „feltehetően” összefügg a sablon- és hengerkészítő kisipar a festőasztalosok munkáival. A Majorcsics-család életében is volt templomfestő előd, aki egy 1895-ben kelt házassági anyakönyvi kivonat szerint Baján született 1871-ben, és szobafestő volt. És akiről ifjabb Majorcsics Jenő szíves közléséből tudjuk meg, hogy nagyapja, Majorcsics Szilveszter „...templomfestő volt, de előre sablonokat készítettek, és gyorsabban ment sokkal a munka”. A szájhagyományból ismert adat, miszerint a templomfestők is sablonokat készítettek munkájuk meggyorsítására, elvezet bennünket a 19. század technikai világába. A megjelenő manufaktúrák és kisipari műhelyek - így a Majorcsics- műhely legkorábbi megnyilvánulása is - még ötvözik a céhek kézműves hagyományait és a gyárak tömegtermelését. A mintafák formázását, formametszését először az ügyesebb, művészi hajlammal megáldott mesterek és legények végezték, vagy erre specializálódott faragók készítették. Az előbb már említett Majorcsics Szilveszter egy ilyen nagyon jó kézügyességgel megáldott inas lehetett. Ő a családi szájhagyomány szerint Olaszországban tanult a 19. század második felében. Unokája erre így emlékezik: „...de abba’ az időben a jobb képességűeket külföldre vitték el dolgozni. Itt Magyarországon nem volt olyan munkalehetőség. Külföldre vitték el, úgyhogy ő Olaszországba’ volt. [...] Több évet töltött [ott], és tulajdonképpen ez a sablonkészítés ott alakult ki.” A családi visszaemlékezés szerint ez az első „mester” külföldön ismerte meg a sablonkészítés technikáját, Olaszországból hozta haza Magyarországra ezt a falfestési eljárást. Ez adta később itthon vállalkozásának alapját. Minden bizonnyal először csak a templomfestésben alkalmazta Majorcsics Szilveszter a sablonkészítést, majd később (1895 tájékán) már biztos a szobafestésnél is ezzel könnyítette meg a munkáját. (Ő is ügyes kezű specialista.) A Baján megalakuló műhelye lesz később a sablonkészítés színtere a Pásztor utcában. Országszerte megfigyelhetjük azt a folyamatot, hogy „formakészítő” műhelyek vették át az egyedi sokszorosítók feladatkörét, s mindez a tömegtermelést segítette elő. Ifjabb Majorcsics Jenő visszaemlékezése szerint nagyapja korában még 4-5 sablonkészítő volt az országban, főleg Pesten, vidékiek nem nagyon foglalkoztak ezzel a mesterséggel. Ezek a sablonkészítő mesterek is kiöregedtek, a fiatalok nem rendelkeztek olyan kézügyességgel, amit a sablonkészítés megkívánt, ezért nem volt a mestereknek utóda. Utód nélkül rákényszerültek, hogy a már kész mintákkal dolgozzanak, ezeket őrizgették. Sajnos, Majorcsics Szilveszter sablonkészítő tehetségéről a mester halála miatt már nem tudtunk meg sokat. Erről a művészi munkásságról a családi hagyományból sem tudtunk meg többet, mert ilyen szinten Tapodi Lászlón kívül - de ő nem családtag, hanem későbbi alkalmazott - nem foglalkozott senki a sablonminták tervezésével. 4 DOMONKOS 1993. 57. 87
