Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Észak-Bácska fővárosa - Bánáti Tibor: Régi bajai épületek népszerű bemutatása
Bánáti Tibor A kapun kívül levő nagy külváros is tömésfal keritésü palánka, melyben 300 alacsonyabb-magasabb deszkatetejü csinos erős ház van. Van egy mecsetje,9 egy kolostora, egy medreszeje,10 egy elemi iskolája, egy fogadója, egy fürdője, 150 boltja. Kikötőhely lévén lakói gazdagok és nagyon barátságosak. E város uccái mind deszkaburkolatuak, mivel földje lapályos és mocsaras. Ennek is két kapuja van, egyik a Révkapu, mely nyugatra nyílik, a másik délkeleti irányban a Zombor városába vezető utón van. A révfőnél van a temető. Ugyanott a révfőnél van a vámfelügyelő háza is. E kikötő tájékán mináret magasságú domb van, honnét lefelé nézni sem mer az ember.” A török uralom alóli felszabadulás után a feldúlt település fokozatosan beépült, majd a Rákóczi-szabadságharc pusztította el szinte mindazt, ami volt. Szerencsétlen körülmények - árvizek, járványos esztendők, tűzvészek - is ritkították lakóit, tovább folytatódott a nemzetiségiek betelepítése. Csak a 18. század erőteljes fejlődése változtatta meg Baja külső, falusias képét. A múlt század közepe felé már egy bizonyos rendben - örökölve a régi szabálytalan település-szerkezetet - alakult a városkép. Vályi András Magyar országnak leírása című, Budán 1796-ban kiadott munkájának első kötetében írt szócikk szövege így hangzik: „Baja. Mező Város Báts Vármegyében, birtokos Ura Herczeg Grasalkovits Uraság, lakosai magyarok, németek, ráczok, és zsidók; a’ kiknek Zsinagogájok is vagyon itten, leg nevezetessebb épület benne, a’ Hertzegi Kastély négy szegelet formára méltoságosan építetve, melly lakó helyül szolgál a’ földes Uraság tisztyeinek; ezen kívül nevezetes épület a’ Város háza, és Latinovits Uraságnak szabad udvara, nem külömben a’ Vármegye háza, a’ Kaszárnya, és a’ Só ház, Szent egyházai közt szebb a’ Város temploma; a’ szent Ferentz szerzetebéli Atyákénál, a’ kiknek klastromjok is nevezetes, és tágas épület. Lakosai e’ Városnak kölömbféle kézi mesterségekből is ugyan, de leg inkább búzával, és egyéb Hazánkbéli termésekkel való kereskedésből élnek, vásárjai nevezetesek. Szép felebaráti érzékenységieket, bizonyították meg a’ Bajai lakosok 1784. esztendőben, felségéi vén egy bizonyos Nagy nevezetű Komáromi kereskedőnek itten történtt terheltt hajójának elsüllyedése miatt vallott nagy kárát. Vásárja mind a’ három nevezetes, és nem kevés hasznot hajt, dunán való malmai fél órányira vágynak, fogyatkozásai ellenben hogy szántó földgyeinek egy része hol homokos, hol pedig kemény, kaszállójok bö időben elég, de szárazságban, az igás lovak számára is kéntelenek a’ lakosok venni, első Osztálybéli.”11 Korabinszky János Mátyás magyar születésű lexikográfus 1786-ban Kis-Pestnek nevezi Baját.12 Terjedelmesebben mutatja be Mindszenthy Antal 1831-ben. Ebből idézek röviden: „...nem kellemetlen a’ város fekvése, ‘s vágynak ollyan pontjai, mellyekről szép kilátások vágynak, illyenek a’ Sokovicza partjai átaljában, ‘s a’ Kálvária előtt való gabonás hambárok közűi Bikity felé. A’ Városnak most nincs kerítése, ámbár a’ régi 9 Kisebb mohamedán imaház, templom. 10 Mohamedán iskola. 11 VÁLYI 1796. 91. 12 HAJNAL 1909. 126. 68
