Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Nemzetiségek Észak-Bácskában - Kriston Vízi József: Garán élő nemzetiségeink téli szórakozásformái és alkalmai
Kriston Vízi József érkezik meg végülis, úgy szombaton 8 óra tájban. A szervezők mindenkit asztalukhoz kísérnek és jó együttlétet kívánnak. Újabban divat lett, hogy többen saját borukból hoznak egy-két palackkal, mások pogácsát vagy édes aprósüteményt csomagolnak ki a színes gyertyával és örökzölddel díszített asztalokra. Fél kilenc tájban az elnök asszony német és magyar nyelven köszönti az egybegyűlteket, majd az óvodások és az iskolások félórás műsora következik. Mivel a zenekar a bál kezdete előtt megvacsorázik, így nincs akadálya annak, hogy rövid szünetekkel, sok-sok zenével kezdetét vegye a táncmulatság. A tombolahúzás újabban éjfél után egy órára tevődik át, hogy minél tovább maradjanak és fogyasszanak a vendégek. Éjfél, illetve a nyereményhúzás után, a hagyományos zenék mellett a csárdás is előkerül, de a jószemű és gyakorlott zenekar folyamatosan figyeli a közönséget és játssza az anyaországi modem német slágereket és a különféle lakodalmas nótákat. (Mivel ez a bál jobbára a 40-50 éves korosztályé, így az ő ízlésük nyomja rá bélyegét a mai sváb mulatságokra.) Ebben az évben hajnal 4 óráig játszott a zenekar s az utolsó vendégek, segítő hozzátartozók reggel 5 órakor távoztak a Kultúrházból.15 2. A bunyevác leányok késő ősztől „soroztak”, azaz jártak egymáshoz fonni, kézimunkázni, de utóbb inkább csak este, hogy egy-egy helyen mulatozzanak is. Hagyományosan prélonak nevezték a társas együttlétnek ezt a formáját, miként azt is, amely az elmúlt egy-két évtizedben Garán a családosok farsangi báljaként vonult be a köztudatba. Ennek nagyszabású, egész közössége(ke)t megmozgató formája a Szabadkán már a múlt század végén, majd később Baján is szokásba jött veliko prélo,16 A garai bunyevácok farsangi préloinak is a lakhelyükhöz közel lévő kocsmák adtak helyet, ahol a neves Tomasov Sztipan, Sibalin Fábián és Babity Jáso tamburazenekarai szolgáltatták a muzsikát. A farsangzáró mulatság, a pokládé a bunyevácok esetében sem csupán egy napra korlátozódott korábban, ám az 1950-es évek elejétől - főként a jóval feszesebb ünnep- és munkarend miatt - a hétvégére tevődött át. Ahogy a garai németség, úgy a bunyevácok számára sem könnyű kitűzni az éves farsangi bál időpontját, hiszen egyfelől a sikert és komoly részvételt biztosító zenekar megszerzése, valamint a környező rokon települések hasonló táncalkalmaival történő egyeztetés igen sok és előrelátó munkát igényel. Emellett a helyiek arra is törekednek, hogy minél több neves vendéget, zenészt és táncost, bunyevác kötődésű elszármazottat is vendégül láthassanak. A belépőjegy árából a kultúrház fizeti a vendégzenészeket, s intézi maga költségeit, míg a tombolabevételből a következő évi prélot, valamint a férfibál költségeit támogatják meg. A báli büfé önköltséges, az italárust szintén a kultúrház biztosítja. Korábban minden érintett bunyevác vagy valamely ágon bunyeváccal házasodott család előre számon tartotta a prélo napját, míg újabban meghívókat juttatnak el a házakhoz. Általában az este 7 órára hirdetett kezdést követően érkeznek a párok vagy a társult családok, s így 8 óra után nem sokkal, a bunyevác himnusszal kezdődik a bál. 15 Adatközlőim voltak: Wolfardt Istvánné Probst Gertrud (sz. 1946) és Kubatovics Mátyásné Petrich Magdolna (sz. 1957), kiknek ezúton köszönöm meg szives segítségüket, értékes információikat! 16 KISS 1988., 1992. 34
