Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Játék és foglalkozás - Faragóné Czinege Ágnes: Egy múl századbeli babaruha restaurálása
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998. Baja, 1999. 229-232. p. r Faragóné Czinege Agnes Katona József Múzeum, Kecskemét Egy múlt századi babaruha restaurálása A bábu, a játékbaba készítésének komoly hagyományai vannak hazánkban is. Különösen a leánygyermekek érzés- és gondolatvilágához áll közel. Sok mindenből készítettek babát, például a szirmaival lefordított pipacsvirágot fűszállal átkötötték. Az egyik legkedveltebb játék pedig a csutkababa. Ezek csak sejtetik az emberi formát. Kedveltek a kereszt alakú favázra erősített rongyok, melyeket öltöztetni is lehet. A baba arcát a kívánt formára vágott színes anyagokból alakították ki. Ezeket gyakran nem rögzítették a fejre, hanem az arc karakterének megfelelően ráfektették és tüllel szorították le. A karját többszörösen összehajtott és varrott vászonból készítették. A babákat gyakran népviseletbe öltöztették. A múlt század elejétől általában polgárasszonyok készítették, a 20. század harmincas-negyvenes éveitől egyre gyakrabban parasztasszonyok is, akik saját tájegységeik népviseletének mását készítették el. Ezeket a babákat elsősorban nem csak játékra használták, hanem szobadísznek, vagy vallásos, babonás célból is készülhettek, amely a női termékenység megszemélyesítésére vezethető vissza. Ezt ugyan nyíltan nem vallják be, de tény, hogy ilyeneket majdnem minden bunyevác háznál is találtak. Idegenforgalmi háttere is volt már ekkor. A külföldiek szívesen viszik szuvenírként hazájukba, például a második világháború vége felé az amerikai katonák is előszeretettel vásárolták. A harmincasnegyvenes években a polgári leányiskolákban kötelező tananyag volt a játékbabakészítés. Az első népviseletes babagyűjtemény-kollekció 1912-ben került a Magyar Néprajzi Múzeumba. Ezek a babák a torockói tájegység népviseletét elevenítették meg. Az általam restaurált babaruhát is a már ismertetett technikával készített baba viseli. A 19. század eleji sárközi népviseletes baba készítőjét nem sikerült kideríteni, csak annyi tudott róla, hogy Szunyoghy Farkas fiától, Szunyoghy Jánostól kapta ajándékba. Ő tovább ajándékozta Dr. Bakay Tiboménak, majd Dr. Juharos Imréné kapta meg. Végül ő ajándékozta a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeumnak 1988-ban, és azóta a múzeum tulajdonában van.1 A baba viselete lényegében durva hiányoktól mentes volt, de bemutatásra mégis alkalmatlan. Az egész öltözet elsősorban tisztításra szorult. A szoknya selyemszatén anyagában a vetülékfonál nagy felületeken felbomlott és a láncfonál szabadon lebegett. 1 A tárgy leltári száma: 90.1.18. © Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete, Kecskemét
