Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Játék és foglalkozás - Faragóné Czinege Ágnes: Egy múl századbeli babaruha restaurálása
Faragóné Czinege Agnes A baba magassága 27 cm. Főkötője színes művirágokkal gazdagon díszített, hátul a fejtetőt piros szalag borítja, a nyakban rögzített 3,5 cm széles és 53 cm hosszú, színes szövött szalag szinte a szoknya aljáig ért. A blúz, mely régiesen bíborümmögő, finom, fehér szádából szőtt, úgynevezett nyakbavarott szabással. Az ujján hosszában vert csipke, az alján horgolt csipkedísz fut. A két fehér alsószoknya lenvászonból vászonszövéssel készült. Ez a legegyszerűbb szövéstechnika, melyben a lánc- és vetülékfonalak azonos hangsúllyal vesznek részt a szövött textil külső képének kialakításában. Az egyik alsószoknya dísztelen, míg a másikat fehér, kézzel hímzett cakkos mintával díszítették. Mindkettő derékban gazdagon ráncolt. Ezeket a darabokat csak megkellett tisztítani a több évtizedes portól, piszoktól. Besárgultak, melyet a búzalisztből készített keményítő használata okozhatott. Mivel ezek a ruhadarabok fehérek, nyugodtan lehetett vizes tisztítást alkalmazni. A kereskedelemben kapható mosószerek nem alkalmasak a múzeumi textíliák mosására, mivel olyan vegyszereket, pl. optikai fehérítőt, enzimeket is tartalmaznak, amelyek nemkívánatos elváltozásokat okozhatnak. Ezért tisztításuk 5 %-os Prewocell desztilláltvizes oldatával történt, ez egy ionmentes, felületaktív mosószer, mely kevésbé roncsolja az anyagot. Fehérítőnek Ditionitot használtam. Mosás után alapos desztilláltvizes öblítés következett, majd a szárítás, melyet minden esetben formára igazítva, legcélszerűbb üveglapon végezni. A nehezebb restaurálási feladatot a selyemszatén szoknya jelentette. Ennek szövése atlasz kötésből levezetett sávolykötés, melyben a szálak szabályosan szétszórtan helyezkednek el, és nem érintkeznek egymással. A szoknya hossza 15 cm, szélessége 98 cm. Alapszíne erős bézs, nagy kék és ciklámen virágcsokrok díszítik. Alján selyemfonállal, géppel hímzett lila virágok és zöld levelek futnak. Legalul bordó, kétsoros, hullámvonalasra fűzött flittersor. Mivel a szoknya is erősen szennyezett volt, először ezt is tisztítani kellett. A legmegfelelőbb tisztítási módszer kiválasztása érdekében színtartóssági próbát végeztem. A próba negatív eredménye lehetővé tette itt is a vizes tisztítást, mely a már említett mosószerrel történt. Szerencsére az anyag nem volt hiányos, viszont a vetülékfonál nagy felületeken felbomlott és a láncfonál szabadon lebegett. Ezért a tisztítást óvatosan végeztem nehogy a szálak összekuszálódjanak, vagy elszakadjanak. Hálóra fektetve, formára igazítva a szálakat kisimítva, egymás mellé fektetve gyengéd ecseteléssel tisztítottam. Szárítása is ezen a hálón történt, nagy fércelő öltésekkel rögzítettem hozzá. Ez megakadályozza szélek felpördülését és így a textil simán, feszesen szárad. Száradás után a lebegő szálak rögzítését kellett megoldani. A különböző restaurálási technikák közül a varrással történő alátámasztást választottam. Ennél a technikánál figyelembe kell venni az eredeti anyag alapanyagát, szövését, vastagságát, mert az alátámasztó anyagnak is hasonló tulajdonságokkal kell rendelkeznie. Itt a selyemszatén jöhetett számításba. Mivel a szoknya színével megegyező anyagot nem sikerült beszerezni, a rendelkezésemre álló fehér textilt kellett befesteni a kereskedelemben kapható Colombus márkanevű textilfestékkel. A két anyagot férceléssel rögzítettem egymáshoz, középről kifelé a szélek felé haladva. A lebegő láncfonalakat átfogó öltésekkel fogtam le. Az átfogó öltés mindig merőleges a befogó fonalakra. A varráshoz nagyon vékony tűt és cérnát használtam, mert a vastagabb roncsolhatja, kilyukaszthatja az anyagot, de legalábbis 230
