Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
Egy sárközi település: Homokmégy
Gallina Zsolt Feltehetően az É-i oldal gonosz erőitől védte a temetőt az a lókoponya, mely az É-i temetőárok közelében bukkant napvilágra a humusz alól. Hasonló óvó-védő szerepű jelenséget figyeltek meg a Kálón és a Sárbogárd-Tringer-tanyán feltárt temetőkben, ahol bálványfák vagy póznára kiaggatott lókoponyák védték a temetőt.3 Talán a rituális koponyakitűzés szokására utalnak a Majs-Udvari réteken feltárt temető sírjai között talált ló- és marhakoponya töredékek4 és Szentes-Borbásfóldön a temető É-i szélénél lelt lócsontok5. Hajdúdorog-Gyúláson a temetőt É-on (és talán Ny-on) árok, a D-i oldalon egy foldbeásott lókoponya, K-en kutyasír zárta. A lókoponya kifüggesztése és rituális szerepe Árpád-kori falvainkban is megfigyelhető.6 A vízzel és feltehetően árkokkal körbe vett székesi temető egyértelműen elkülönült az élők lakhelyétől. A fenti szokások szerepe egyrészt a halottak lelkének védelme és az élőktől való elkülönítése lehetett. Pogány hitvilági elemek tükröződése a sírokban Az ide temetkező közösség(ek) hitvilági hátterét nem ismerjük, de egyes jelenségek tükrözik az egykori hitvilági képzeteket. Az egyes „babonás” vagy óvó-védő, netán rontáselhárító szokásokat azonban nem terjeszthetjük ki az egész közösségre, hiszen ezek egyedi, valamilyen ok folytán különleges vagy rendellenes hitvilági elemek. Ezek azonban utalnak az ide temetkező emberek sokszínű és a korral változó, de helyenként a hagyományokhoz ragaszkodó hitvilágára. Az adatok egy vallási váltás előtt álló közösséget tárnak elénk, amelyet - legalábbis részben - a vallási szinkretizmus jellemez. Úgy tűnik, hogy a változó közösség életében a keresztény hit és a dogmatikailag kifogásolható hiedelmek jól megfértek egymás mellett. Egyedinek és rendellenesnek számít az a temetkezés, ahol egy gyermek halottat zsugorítva temettek el a temető K-i árkába (13.). A combokat a törzs elé hajlították, az alsó lábszárak a combokkal csaknem párhuzamosak, kezeit összekötözték és az arcára hajlították. Ez az oldaltfekvő gúzsbakötés rokon a békafekvéssel (egykori „guggoló” csontvázak).7 A temetkezés rítusa, a majdnem merőleges tájolás illetve a temetőárokba temetés a közösségből való kivetettségre, a halottól való félelemre utal. Itt a közösségtől való elkülönítés és az ellene való védekezés több fajtáját együttesen alkalmazták. A halottaktól való védelem mellett azonban a halottakat is védték a tűlvilági rontó erőktől. Bizonyos tárgyaknak óvó-védő szerepet vagy jelképes erőt tulajdonítottak az eltemetéskor és a halál utáni életben. A 19. gyermeksírból pirosra festett tojás került elő, amelyet a halott keze ügyébe adtak. A sírba tett tojások a feltámadásra váró halotti állapot és a magzati lét jelképei, a piros tojás pedig egyértelműen az élet- és újjászületés 3 TETTAMANTI 1975. 89., SZABÓ 1970. 270. 4 KISS 1983. 153-154. 5 SZABÓ 1970. 269. 6 FODOR 1996. 229. 7 SZABÓ 1976. 38-39. 80
