Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
A Kalocsai Sárköz
Kriston Vízi József Szórakaténusz műhelyében és a Népi Iparművészeti Múzeumban, minden évben Budapesten a Mesterségek Ünnepén, továbbá külföldön: Olaszországban, Németországban, Svédországban, Izraelben és Dániában. Országszerte több önálló kiállítása volt az elmúlt 10 év során, s bemutatkozott megyei és országos népművészeti kiállításokon. 1992-ben a népi játékkészitő kategóriában Gránátalma-dijat kapott, 1994 derekától pedig megérdemelten viseli a Népművészet Mestere kitüntető címet is.5 De - talán vannak még olyanok, akik jól tudják - Czár János szegről-végről kollégánk is, hisz Tóth Menyhért (Menyus) halála után a felújított és alkotóházként működő épületnek hosszú évekig ő volt gondnoka-mindenese, a múzeumi szervezet - valljuk be, sokszor megmosolygott, de igen szeretett! - miskei Ielkiismerete. Nos, a két Jánosssal: Dugár és Czár mesterekkel a miskei általános iskola tanulói körében eltöltött beszélgetések - e rendhagyó terepmunka - pl. a sár- és agyagjátékokról, vagy a különböző figurális alkotásokról a hagyományos népéletben, végső lökést adtak ahhoz, hogy egy korábban megkezdett anyaggyűjtésem eredményéről most számot adjak. 1. Amikor a megyénk múzeumai játékanyagának föltérképezése során 1985 végén a bajai Türr István Múzeumot kerestem föl, Sólymos Ede egy nagybaracskai asszonyra is fölhívta figyelmemet. Tőle, azaz Szabó Andrásnétól származott egyúttal az a karácsonyi táregyüttes - termőág, betlehem, valamint az ünnepi asztalra való istálló és kicsiny figurái -, amelynek egy-egy darabja megdöbbentő hasonlóságot mutatott a Bellosics Bálint (1867-1916) által a század elején a Néprajzi Értesítőben közöltekkel. „Karácson előtt a város piaczán nagy mennyiségben árulják, s a szegényebb nép a betlehemi istállóba, vagy a karácsonyfa alá vásárolja őket gyermekeinek. A kis alakocskák a Baja vidékén élő szamaragoló juhászt utánozzák... Mind a juhász, mind pedig szamara (birkája?) gipsszel bekent agyagból formálódik... Egy vékonyka, hegyén veresre festett pálczika van egyiknek-másiknak a szájában, talán cigaretta, mert itt a bunyevácz hatásra még a juhászok közül is sok czigarettát sodor... A szamár gyarló fejmintázatán kívül egyéb alakbeli utánzásra alig törekszik a babácska készítője: a telelő kőműves.”6 Sólymos Ede 1985. december 7-én küldött levelezőlapján egy betlehemi állatkákkal és pásztorfigurákkal piacozó néniről adott hirt, felajánlva további segítségüket. Néhány nappal később a bajai piacon többekkel is sikerült beszélgetnem e sajátos portékákról: idősebb dávodi, baracskai és természetesen bajai árusok szívesen beszéltek róluk - természetesen csak a késő délelőtti órákban, várva a hazatartó buszra, illetve az összecsomagolás közepette. Egy, a főként reformátusok lakta Szeremléről rendszeresen járogató ügyeskezű asszonyt emlegettek többen is, mások a bajaszentjánosi városrészben lakó Lószékat emlegették, kik közül - az akkor már nem élő - férfi korábban sok-sok karácsonyi figurát készített s árult. De itt találkoztunk össze a Klapka utcán lakó Varga Rozi nénivel is, aki később otthonába invitálva, onnan kis karácsonyi báránykákkal bocsájtott csak útnak a szombat délutáni buszjárathoz. Mindenesetre 5 BÁNSZKY 1994. 10. 6 BELLOSICS 1901. 121. 64
