Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
A Kalocsai Sárköz
Szarmata falu Fájsz és Dusnok között A szabálytalan alaprajzú házak méretei alig kisebbek az előzőekben leírt házakénál. A 13. objektumszámú ház téglalaphoz közelítő szabálytalan alaprajzú. Oldalfalai a felső 10-15 cm-en függőlegesek, majd rézsűsek. A ház keleti oldalán szinte az oldalfal teljes hosszúságában keskeny padka található. A délkeleti sarokban félköríves kiszögelés látszik, ahol a talaj enyhe rézsűvel lejt a ház padlója felé. Itt volt a bejárat. Tetőszerkezet tartóoszlopaira utaló cölöplyukakat nem találtunk. A ház padlója egyenetlen, nagyjából vízszintes, letapasztva nem volt. Tüzelőberendezésnek nincs nyoma. A 62. objektumszámú ház keleti oldalát egy újkori árok sajnos tönkretette, de nagy része azért megmaradt. A ház gödre 45-50 cm-re mélyed az altalajba. Oldalfalai meredek rézsűvel tartanak a padló felé, kivéve az északi oldalon, ahol a ház oldalának teljes szélességében jóval enyhébb a rézsű, ami a bejárat helyét jelzi. A ház tetejét négy cölöp tartotta, melyek nyomait a ház négy sarkában megtaláltuk. A házban tüzelőberendezés nem volt. A 95. objektumszámú háznál leginkább csak méretei utalnak ház voltára. Oldalfalai meredek rézsüvei szűkülnek a ház gödrének minden oldalán. Alja vízszintes. Tetőszerkezetre utaló cölöplyukakat nem találtunk, s bejáratot sem tudtunk megfigyelni. Miként eddig, tűzhely ebben a házban sem volt. Bár a házakban tűzhelyet nem találtunk, de szabadban lévő kemencét, tűzrakó helyet igen. Ilyen tűzrakó-hely a már említett, s a 21. számú háznál leírt objektum. Tipikus szabadban lévő kemence a 85. objektum. Kerek jól átégett sütőfelület, mely előtt nagyméretű szabálytalan alaprajzú tüzelőgödör található. A tüzelőgödör padlószintje 15 cm-rel mélyebben van a sütőfelületnél. A sütőfelület vastagon átégett. Átmetszésekor a tapasztásban cserepeket nem találtunk. Ugyancsak szabadban lévő kemence vagy talán csak tűzhely a 27. objektum. Lekerekített sarkú téglalap alaprajzú tüzelőgödör, mely lényegesen mélyebben van a kemence sütőfelületénél. A tüzelőgödör 40-45 cm-re mélyed az altalajba, oldalfalai rézsűsek, alja kissé ívelt. Ehhez csatlakozik délről a tüztér, mely kissé elnyújtott téglalap alaprajzú, vége lekerekített. A tűztér két oldalán egyenlő távolságban egy-egy cölöplyuk található. A szabadban lévő kemence bizonyára egy ferde tetővel be volt fedve, a cölöphelyek a tető tartóelemei. A tűztér nagyon gyengén átégett, a talaj szinte alig színeződött el. Az is elképzelhető, hogy nem tűzhely, hanem füstölő, ami megmagyarázná, hogy miért van csak alig átégve. Talán hasonló rendeltetésű lehetett a 35. objektum is, melynek déli oldalán található gödör szintén enyhén átégett. Itt a tűztér fekszik alacsonyabban, s a hozzá csatlakozó gödör lényegesen keskenyebb és sekélyebb az előzőnél. Sajnos ez nem volt túl mélyen beásva az altalajba így ebből viszonylag kevés maradt meg. Egy másik kemencetípust képvisel a 28. objektum. Nagyméretű, nagyjából téglalap alaprajzú, s több mint 70 cm mélységű, úgynevezett aknakemence. Gödrét kelet-nyugat tájolással rézsűsen ásták az altalajba. A nyugati oldalon lévő lejárat lépcsőzetesen lejt az alja felé. A kiásott gödör keleti oldalába még jó 60 cm mélyen bevájtak, s itt alakították ki a tűzteret. A tűztér alja s minden oldala igen jól átégett. Füstelvezető nyílást nem találtunk. Elképzelhető, hogy valamiféle edényégető kemenceként funkcionált, ahol a rossz minőségű házi kerámiát égethették ki. Az 56. objektum is kemence lehetett, mert a kör alaprajzú gödör betöltésében igen sok keményre égett, 4-5 cm vastag nagyméretű 37
