Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
Kalocsai mozaikok
Egy kalocsai újkori kút és leletei Ezek után lássuk az 1990-ben folytatott leletmentés eredményeit. Az épületben folyó átalakítási munkálatok során különösen a pincében zajló építkezést igyekeztünk figyelemmel kísérni.14 Az épület pincéjében az újkori feltöltés eltávolítása során kelta kori településmaradványokat és objektumokat tartalmazó kultúrréteget is megbolygattak. A nagy pincehelyiségben valószínűleg egy ház letapasztott padlórészlete valamint egy cölöplyuk, a pince melletti kisebb helyiségben három kelta gödör került elő. A kelta kultűrréteg a megfigyelések alapján a mai épületen kívül, annak udvarán is folytatódott, és gazdag leletanyagot, korongolt és kézzelformált edénytöredékeket is tartalmazott. A kelta lelőhely minden bizonnyal annak a telepnek a folytatása, amelynek néhány objektumát a szomszédos Nagyszeminárium telkén Biczó Piroska tárta fel 1976-ban.15 E helyen csupán arra kívánom felhívni a figyelmet, hogy a város területe már egy évezreddel alapítása előtt megtelepedésre alkalmas, lakott hely volt. A mai, többször átalakított, átépített téglaépület legkorábban épült részét az utcafront felől egy nagyméretű, 10,45 x 17,2 m-es pince képezi. Ennek falai tört mészkőből készültek, falazástechnikájuk megegyezik, egymással kötésben vannak. A megfigyelhető helyeken kb. 115-120 cm vastag falak az aljuktól kb. 330 cm magasságig maradtak meg. A falalapok mélysége az újkori pinceszinthez képest 50-55 cm, ez a pinceszint a mai külső járószinthez képest kb. 280 cm mélységben van.16 A helyszíni megfigyelések alapján annyi mindenképpen megállapítható volt, hogy egy korábbi épület kőfalain nyugszik a későbbi téglaépület. Ez a kőépület azonban semmiképpen sem lehet egy Árpád-kori altemplom, mint azt korábban feltételezték. Van olyan feltevés is, hogy esetleg ezen a helyen állott a középkori nagypréposti kúria.17 Ennek alátámasztására azonban konkrét adatokkal és bizonyítékokkal egyelőre nem rendelkezünk. Annyi bizonyos, hogy ezt a minden bizonnyal rombadőlt kőépületet a 18. században igyekeztek használhatóvá tenni. A korábbi épület falait, mint ahogy ez az EK- i falnál megfigyelhető volt, visszabontották, majd a domború faltetőre lépcsőzetesen téglákat helyeztek. A pincehelyiséget két sorban három boltszakaszból álló tégla keresztboltozat fedi. A pincehelyiség hosszában, a boltozattartó középső téglapillérek alatt egy tört kőből készült sávalapozás húzódik. A sávalapozás nincs kötésben a kőfallal, de olyan szorosan hozzáépült, hogy valószínűleg egyidősek lehetnek. Felvetődött az az elképzelés is, hogy ez a sávalapozás egy korábbi osztófal visszabontott maradványa, ennek azonban ellentmond az a megfigyelés, hogy a felmenő osztófal nyomát sem az ÉK-i, sem a DNy-i falon nem találtuk meg. Az osztófal DK-i oldalán, az épület DNy-i fala melletti sarokban négyzet alakú faltömb maradványa helyezkedett el. Ennek anyaga ugyancsak puha mészkő, kevés 14 A régészeti kutatásban Biczó Piroska, Kulcsár Valéria és e sorok írója vett részt. Munkánkhoz nagy segítséget nyújtott Romsics Imre muzeológus is. 15 BICZÓ 1977. 60. 16 A falkutatást Biczó Piroska végezte, itt és a továbbiakban az ő megfigyeléseit használtam fel, amiért ezúton is köszönettel tartozom. 17 GALLINA - ROMSICS 1996. 45. 23
