Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
Kalocsai mozaikok
V. Székely György téglával keverve. A faltömb alapozásmélysége nagyobb, mint a főfalé, de az megállapítható volt, hogy ez nem nyúlik be a DNy-i fal alá, tehát valószínűleg nem korábbi annál. A pincéhez az ENy-i fal közepén vágott, téglával bélelt lejáratot alakítottak ki, melyet fölül kosárív boltozat zár le. A pincehelyiséget fedő téglaboltozat ÉK-i pillérének aljában egy 1779-es évszámmal ellátott bélyeges téglát találtunk. A téglán az évszám fölött elmosódott C E C betűk láthatók. A betűk feloldása esetleg a következő lehet: C(apitulum) E(cclesie) C(olocensis). Ezen a ponton a történeti adatok és a műemléki megfigyelések ellentmondani látszanak egymásnak. Ha ugyanis a közvetett adatok alapján a Huber-házat a 18. század első felében építették, hogyan kerülhetett a pinceboltozat tartópillérébe az 1779-es tégla? Erre a kérdésre egyelőre nem tudunk megnyugtató választ adni. Elképzelhető, hogy a 19. század első felében esetleg egy árvíz vagy tűzvész rongálta meg az épületet és ezt követően építették át. Az igen hézagos történeti adatok szerint a 18. század első felében épült Huber-ház egy évszázad alatt olyan rossz állapotba került, hogy 1844-ben átalakítására és rendbehozatalára került sor.18 A nagyméretű pincehelyiség mellett, a mai épület É-i sarka alatt fekvő kisebb helyiség az átalakítás előtt földdel és törmelékkel teljesen feltöltött volt. Ennek kihordása során egy kút került elő, melynek felső szakaszát ívesre faragott mészkő elemekkel bélelték ki és valószínűleg ugyanilyen elemekből képezték ki az egykor föld fölé emelkedő kútkávát is. A kút egykor az épületen kívül lehetett, és csak betemetése után, az épület ÉK-i irányú bővítése során, valószínűleg a 19. században került a mai épületen belülre. A kutat a rendelkezésünkre álló rövid idő alatt a csekély technikai felszereléssel a pinceszinttől számítva több mint 3 méter mélyen sikerült kitisztítani. A kút betöltéséből nagymennyiségű kerámia és kisebb mennyiségű állatcsont került felszínre. A kerámiaanyag elsősorban vízmerítésre, vízhordásra alkalmas edényekből állt. Legnagyobb számban a jellegzetes formájú, mázatlan, egyfölű cserépkanták fordultak elő. Számos példányban került felszínre a szájperemén átlós fogójú cserépvödör is. Az ugyancsak több példányban előkerült szűk szájnyílású korsók mérete és anyaga a megtalált töredékek alapján eltérő volt. A kantákkal megegyező anyagú, pirosas színű, mázatlan korsók mellett, szürkés színűek is előfordultak. Kisebb számban fazekak is előkerültek. A leletanyag legkorábbi darabjai még a hódoltság utolsó évtizedeiből, a 17. század végéről származhatnak. Ezt a korszakot egy kisméretű, kiöntőcsöves mázas korsó és egy törökös díszítésű táltöredék képviseli. Ezzel egykorúak lehetnek a kút alsó rétegeiből származó pohár és tányér alakú kányhaszemek is. A fentieket leszámítva a kútból előkerült kerámaianyag meglehetősen egységes, az újkori kalocsai fazekasság, a népi kerámiaművesség jellegzetes formakincsét, készítési technikáját mutatja. A kútban talált leletegyüttes jelentősége mindenekelőtt abban áll, hogy a kalocsai belváros területén előkerült más kerámialeletekkel19 együtt kitűnő lehetőséget teremt a kalocsai népi fazekasság középkori és újkori gyökereinek felkutatásához.20 18 Az adatra Bárth János hívta fel a figyelmemet, amelyért ezúton is köszönetét mondok. 19 Esze Tamás u., Fiúnevelő Intézet udvara. 24
