Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)

Kitekintés

Bárth János

Bezdánba, Kupuszinára költözéséről. 1974. évi migrációs tanulmányom már az idők messzeségébe veszőnek tűnt.3 Mögöttem tudtam a Kecel újranépesedésével kapcsolatos mikrokutatásaimat.4 Túl voltam rengeteg energiát felőrlő doroszlói népesedéstörténeti kutatásaimon.5 Befejeztem Gyetvai Péter monumentális népesedéstörténeti művének olvasását, lektorálását, kiadásra való előkészítését.6

Kupuszinát és a közelében fekvő Doroszlót nagyjából egyidőben, a XVIII. század közepén, 1751-ben és 1752-ben kezdte újranépesíteni a kamara. Az első tíz évben 27 vármegye 175 azonosítható helységéből érkeztek lakosok Doroszlóra. A jövevények között akadt bajai, bátyai, bogyiszlói, fajszi és miskei, vagyis Kalocsa környéki származású is.7 Doroszlói kutatásaim alapján föltételezhettem, hogy Kupuszina új lakosai ugyancsak sok helyről érkeztek. Többségük valószínűleg a jász és palóc vidékekről származott. A palóc eredetűek váltak a kupuszinai magyar népnyelv meghatározó alakítóivá.8 Az észak-déli népmozgás forgatagában bizonyára kerültek az új lakosok közé szlovákok is, akik lassan beolvadtak a magyar többségbe. Valószínűleg ez lett a sorsa a Bátyáról, Dusnokról leköltöző rácoknak is. Az újranépesített Kupuszina hajdani nyelvi sokszínűségét valószínűsítette Cothmann Antal 1763. évi megjegyzése arról, hogy az áradásoknak kitett, vizek között fekvő faluban a magyarok mellett tótok és dalmaták laknak.9 Bizonyára ezek a dalmaták lehettek a kupuszinai Guzsványok, Hodoványok elődei, akik talán bátyai, dusnoki társaikat, rokonaikat hagyták el, amikor áttelepültek Kupuszinára.

1989 szeptemberében, a kupuszinai temetőben sétálva megígértem Silling Istvánnak, hogy hazatérve Kalocsára megpróbálom kinyomozni: érkeztek-e lakosok Kupuszinára Kalocsa környékéről a XVIII. század közepén.

A könnyelmű ígéret teljesítése sok nehézségbe ütközött. Leginkább a bizonyító adatok hiánya késleltette a felmerült kérdések megválaszolását.

Kimondva vagy kimondatlanul 1989 ősze óta gyakran foglalkoztatott a kérdéskör. Vonaton ülve, autót vezetve sokszor eszembe jutottak a kupuszinai sírkeresztek Guzsván és Hodován családnevei. Bosszantott, hogy nem találok bizonyító adatot bátyaiak és dusnokiak Kupuszinára költözésére, a kupuszinai Guzsványok és társaik bátyai származására.

Sok keresgélés után úgy látszott, meg kell elégedni a határperek migrációs adataival. Ezeket a Cumania 14. kötetében összefoglaltam.10 Felsoroltam azokat a fajsziakat, akik 1743-ban Bezdánba költöztek. Egyikük Fajszot elhagyva átmenetileg Bátyán is lakott. Idéztem azoknak a kupuszinaiaknak a vallomásait, akik Kákonyból és Pandúrról költöztek Kupuszinára 1752 őszén és 1753-ban. A Bezdánba költözött

3 BÁRTH 1974.

4 BÁRTH 1984.

5 BÁRTH 1981.

6 GYETVAI 1992.

7 BÁRTH 1981.

8 A kupuszinai nyelvjárásról: ZELLINGER 1977., SILLING 1992.

9 IVÁNYI 1899- 1906. II. 147.

10 BÁRTH 1997. 24-25., 27.

210