Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
Kitekintés
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997. Kalocsa, 1998. 209-220. p. Bárth János Katona József Múzeum, Kecskemét Remény, szerencse és tudatosság a népesedéstörténeti kutatásban A Kupuszinára költözött bátyaiak példája 1989 szeptemberében egy verőfényes koraőszi délután Silling Istvánnal, a Zombor környéki Kupuszina helység magyar hagyományvilágának kutatójával sétálgattam a kupuszinai temetőben. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy föltűnően sok az olyan sírkereszt, amelyen a Guzsván, a Hodován és a Maros családnév olvasható. Ezek a nevek a Kalocsa környéki Bátyát és Dusnokot juttatták eszembe, mivel kutatásaim során ott találkoztam velük.1 Rövid tájékozódás után kiderült, hogy Kupuszinán a XX. század utolsó évtizedfordulóján is viszonylag sok Guzsvány, Hodovány, Maros és hasonló, számomra „bátyaias”, „dusnokias” családnevű lakos él, akik közel hetven évvel a trianoni impériumváltozás után a délszláv népek nagy Jugoszláviájában öntudatos magyarként viselkednek. Ezzel szemben bátyai és dusnoki névrokonaik Magyarország területén rác-ként határozzák meg magukat. A rác népnév a köznyelvi magyar jelentéssel ellentétben Bátyán és Dusnokon nem görögkeleti szerbet, hanem katolikus délszlávot jelent. Bár a bátyaiak és a dusnokiak a horvátok bunyevác csoportjához állnak legközelebb, sem a horvát, sem a bunyevác megnevezésre nem fogékonyak. Az értelmiségi, politikai felvilágosítás ellenére legszívesebben rácnak nevezik magukat. A XV1II-XIX. századi egyházi források papírra vetői legtöbbször a dalmata szóval illették őket. Tudományos meghatározásukra találó a ráchorvát megnevezés.1 2 Már 1989 szeptemberében, a kupuszinai temető csendjében felsejlett bennem a gyanú, hogy a kupuszinai Guzsványok, Hodoványok, Marosok ősei talán Kalocsa környékéről: Bátyáról, Dusnokról költöztek a kertészkedéséről elhíresült Zombor környéki magyar faluba. Gyanakvásomnak volt valamicske alapja, hiszen erre az időre már szereztem némi tapasztalatot a Duna-Tisza közi magyar helységek újranépesedésének történetéről. Motoszkált a fejemben néhány emlékfoszlány arról, hogy XVIII. századi Kalocsa környéki határperekben szó esett Duna balparti sárköziek 1 Természetesen hosszú idő óta laknak Guzsvánok Kalocsán is, de több más családhoz pl. a Romsicshoz hasonlóan őseik valószínűleg Bátyáról kerültek Kalocsára. Vö: BÁRTH 1974. - KÉL. II. Birt.ír.gyűjt. II. 85. 1731. évi összeírás. 2 SAROSÁCZ 1973. 370. © 1998 Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete, Kecskemét
