Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)

A Duna és a Tisza között

Új adatok az avar kori sírformákhoz a Duna-Tisza közén

1. A padmalyos sírok tájolása nem különbözött a többi temetkezéstől (ÉNy-DK,

kisebb-nagyobb eltérésekkel Ny felé).

2. A temetőrészen belül nem alkottak külön csoportot.

3. A jobb oldali üreg a gyakoribb.

4. Az álaknát minden esetben üresnek találtuk.

5. Az álaknát és a padmalyt elválasztó szerves anyagnak (fának, állatbőrnek)

nyomát nem leltük, tehát valószínűleg nem voltak elválasztva.

6. Nőket, férfiakat és gyermekeket egyaránt temettek oldalfülkés sírba.

7. Minden esetben egyes temetkezések voltak.

8. Antropológiailag nem mutattak eltérést a többi csontváztól.

9. Leletanyaguk nem különbözött a többi sírtól.

A Kárpát-medence régészetének talán legkutatottabb időszaka az avar kor, mégis ezzel a Városfóldön megfigyelt sírformával ezidáig csak keveset foglalkozott a kutatás. Ennek oka részben abban keresendő, hogy eddig nem nagy számban kerültek elő ilyen sírok, másrészt a korábbi kutatók nem ismerték fel ezt a sírformát, vagy pedig egyszerűen a bolygatások és az egyéb megrongálódások miatt nem is vehették észre. Éppen ezért e sírforma problematikájának vizsgálatakor mindenképpen revízió alá kell venni a korábbi ásatásokat, s így esetleg lehetőség nyílik majd arra, hogy egykor észre nem vett apró jelekből padmalyos sírokat rekonstruáljunk. Természetesen már most a munka elején figyelembe kell venni ennek a módszernek minden buktatóját és megfelelő elővigyázatossággal kell megközelíteni a problémát. Ezt a módszert követték az ásatók a szegvár-oromdűlői 10-11. századi temető feldolgozásakor, ahol azokban az esetekben padmalyos sírokat feltételeztek, amikor a sírgödör oldala íves kialakítású, vagy a sír alja különböző mértékben lejtős kiképzésű volt, ill. amikor a szokásos aknasíroknál szélesebb sírgödör valamelyik felében találták a csontvázat.3

Mivel ez a sírforma a régészeti szakirodalomban kevésbé ismert, mindenekelőtt a megfelelő terminus technicus tisztázására volt szükség, melyet részben Ricz Péter néhány oldalfulkés sír közlése kapcsán meg is tett4 automatikusan átvéve az elnevezést a régészeti kézikönyvből.5 Tehát a sírforma padmalyos elnevezését a néprajzból vette át a régészettudomány, azonban elmaradt az alapvető különbségek tisztázása és hangsúlyozása.

A szláv eredetű padmaly szó a TESz-ben „vízmosta partüreg” értelemben fordul elő, mely a szlovén vagy szlovák megfelelő alakok átvételével kerülhetett a magyar nyelvbe, ahol analógiás okok miatt jelentésváltozáson ment keresztül és így alakult ki „a sír oldalába vájt üreg” jelentése. Maga a temetkezési forma különböző variánsai csaknem az egész magyar nyelvterületen ismertek a nyugati részek kivételével, csak szórványosan fordulnak elő a padmalytól eltérően kadar, gádor elnevezéssel.

3 BENDE - LŐRINCZY 1997. 225.

4 RICZ 1995. 471.

5 BANNER - MÉRI - LÁSZLÓ - RADNÓTI 1954. 62.

147