Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
A Duna Mentén
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997. Kalocsa, 1998. 117-122. p. Farkas Lajos Petőfi Sándor Emlékmúzeum, Szalkszentmárton Kardos István szalkszentmártoni segédtanító, Petőfi barátja Kardos István segédtanító 1822. december 3-án született Bogáthon - ma Nyírbogát - tehát egy évvel előbb, mint Petőfi. Tizenegyedik gyermeke volt a családnak. Csecsemőkorában súlyos betegségen esett át. Következményeit egészen haláláig viselte, ugyanis a hólyagos himlő gyülemlést a könyökén ki kellett metszeni. Sajnos a pici gyermeken az operáció nem sikerült, egyes inakat is elvágtak, így az összehúzódás miatt a jobb keze rövidebb lett a balnál. Iskoláit Bogáthon kezdte. A nagy létszámú család eltartása érdekében az édesapa gazdatiszti állásokat vállalt. A kényszerűségnek engedve a család kénytelen elköltözni a mai Nyírábrányba, így az ábrányi iskolapadba került Kardos István, majd ezt követően a patakiba. Az apa halála után a család anyagi helyzete igencsak megrendült. Leánytestvérei szolgálni kényszerültek, sőt az édesanyának is egy darabig munkát kellett vállalnia. Kardos későbbi életútját is meghatározta a család anyagi helyzete. 1844 március elején érkezett a kecskeméti iskolába. Alig töltött el egy hónapot és ismét az anyagi nehézségek miatt távozni kényszerült. Azonban ezúttal állást ajánlottak számára, mégpedig Szalkszentmártonon. így lett a dunamelléki mezőváros segédtanítója. Fizetése 40 p. ft., szabad koszt és 10 mérő búza volt. Nem sokkal Szalkszentmártonba való érkezése után Kardos Istvánnak egy kellemetlen emléke is támadt a ma is elmaradhatatlan szalkszenmártoni étel miatt. Emlékirataiban így számol be róla: „ Eddig beteg soha nem voltam, pedig összevissza ettem zöld barackot, éretlen szilvát, aludttejet és a húsnak a legkövérebb részét. Nem ártott nékem az uralkodó ragályos betegség sem, melyben pedig a többi testvéreim rendesen szenvedni szoktak. Hanem most 1844-ben, májusban a bíró, a bárányok elválasztására lakomát csapott, s a kövér pörkölthús túlélvezete miatt a hideg is kilelt, és majd egy hónapig váltogatva 3-ad 4-ed naponként gyötört. Volt Szalkszentmártonban egy Rozgonyi nevű pisla szemű borbély, ehhez folyamodtam orvoslás végett, s írt is hánytatóul egy receptet, melyet én iskolás gyerektől elküldtem a dunavecsei patikába. Szerencsémre ott volt Radics József városi orvos, ki megnézvén a receptet, azt a megjegyzést tette rá, hogy a rendelt hánytatópor mennyisége egy lónál is hatást idézne elő, ő tehát 1/4-ére szállította le az adagot s úgy küldte hozzám a gyerektől. A jámbor © 1998 Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete, Kecskemét
