Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
A Duna Mentén
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997. Kalocsa, 1998. 109-114. p. r Somogyvári Agnes Katona József Múzeum, Kecskemét Bronzkori temetkezés Solton 1986 őszén leletbejelentés érkezett Soltról a Katona József Múzeumba. A solti szőlőhegyen egy pincelejáró építése során sírokat bolygattak meg, pontosabban két sírt, egy csontvázasat és egy urnasírt. A bejelentés után Kulcsár Valéria végezte el a leletmentést.1 A szőlő tulajdonosa lehetővé tette, hogy a következő év tavaszán a pince környékén, azon a részen, amelyet akkor nem műveltek, leletmentést végezzünk. A mindössze két hétig tartó feltárás során még négy sír került elő, kettő csontvázas, kettő hamvasztásos. A terület erősen bolygatott volt, az umasírok esetében csak az urnák alját találtuk meg, bennük a hamvakat, mellettük pedig edénytöredékeket, szerencsés esetben ép, vagy kiegészíthető edényeket. A csontvázas sírok ugyancsak bolygatottak voltak. Az első, amelyet még Kulcsár Valéria mentett, maradt meg a legjobban, mellkasától felfelé érintetlen volt. Az ötödik sírnál csak a karcsontok, a hatodik sírnál pedig csak a koponya került elő eredeti helyzetben. Annak ellenére, hogy csak hat sírról van szó, véleményem szerint két ok miatt is érdemes erről a temető-részletről beszélni. Az első okot a sírok leletanyaga adja, az a leletanyag, amelyik sok rokonságot mutat a Duna két partján feltárt korabronzkor végi - középső bronzkor eleji temetők leletanyagával. A másik ok az, hogy az egyik feltárt sírnál olyan megfigyelésekre adódott lehetőségünk, amelyek bővítik a bronzkori viseletről eddig megszerzett ismereteinket. A temető leletanyaga, amint említettem, beleillik abba a sorba, amelyet a Duna két partján feltárt korabronzkor végi - középső bronzkor eleji temetők képviselnek. Ezek a lelőhelyek a következők: Kulcs, a Duna jobb partján. Az urnasíros temető leletanyagát Bóna István közölte.1 2 A leletanyag vizsgálata alapján a temetőt a nagyrévi kultúra legfiatalabb temetőjének tartja, korát arra az időszakra helyezi, amikor a nagyrévi kultúra visszaszorult a Dunántúlon, s csak a Duna partmenti sávjában élt a kisapostagi kultúra szomszédságában, sőt egy időre a kisapostagi kultúra fennhatósága alá is került.3 A következő temető Dunaújvárosban került elő. A temetkezések feltárására 1950 és 1953 között került sor, többek között Mozsolics Amália és Patay Pál vezetett itt ásatást. 1 Köszönettel tartozom Kulcsár Valériának a leletanyag közlésre való átengedéséért. 2 BÓNA 1960. 3 BÓNA 1992. © 1998 Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete, Kecskemét
