Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
Egy sárközi település: Homokmégy
Romsics Imre A magánbirtoklású legelőn az 1930-as évek elején történt változás. Polgárdiban a marhák részére színt építettek, amely délnek nyitott volt, három oldalát pedig vertfalból emelték. Az eleje üres volt, de az elé épített karám segítségével már be lehetett csukni az állatot. Ismételten egy terminológiai problémára kell fölhívnom a figyelmet. A színnek nevezett építményt az akol egy fejlettebb formájának tekinthetjük, melynek egyik végébe már fedeles színt - Homokmégyen fészényt - építettek,12 amely a szél elleni védelmül szolgált. Tálasi István a Kiskunságból félelejű színnek nevezi ezt a típust.13 Mindenképpen foglalkoznunk kellett ezzel a problémával, mivel a négy oldalról zárt, birkatartásra szolgáló négyszögletes építményeket is színnek nevezték Homokmégyen. A termelőszövetkezetben megjelenő építményeket pedig hodálynak hívták.14 Bakáék polgárdi színében tavasztól őszig marhákat tartottak. Télen a marhákat bekötötték a körmei istállókba, a polgárdi színeket pedig a birkák foglalták el. Az esőtől védett a szín, de a hó abba is bekavart. Elkészülte előtt a nagy parasztbirtokon is szabadon állították a birkákat. Az 1940-es évek elején Ugrócin is fólépült egy szín, a Bágéron túli Gyöprészön. Ennek is a déli oldala nyitott volt, de falát nádból és napraforgóból építették. A napraforgó került belülre, mert a nádat elrágta a birka. Nagyon hideg teleken a színt ganéval körberakták, hogy ne szeleljen. Mindkét szín nádtetős volt. A magánbirtoklású földön fölépülhettek állandó építmények, ha szükségesnek látták a tartásmód változását. Amint láttuk azonban, a birkák tartásmódjában nem történt változás, csak a télen üresen álló épületeket használták ki. Az épületek másodlagos hasznosítása megkönnyítette a juhász dolgát. A külterjes jegyeket is őrző réti állattartás viszont nem változott. A színek elkészülte után gunyhót építettek. Ezután már nem kellett tartani a juhok elcsatangolásától, csak a farkasokra és a tolvajokra kellett figyelniük. A megelőző korokról a következőt mondta Bényi János: Ha nem esőt az eső, akó ügön csak kin alutunk. A paskumon be lehetőt feküni, de a szántófődön nem. Legtöbbször a birkák mellett feküdtek, esetleg a gyerekek és az öregek húzódtak el. A gunyhó elkészülte után is a birkák mellett feküdtek, ha az idő engedte. Nem voltak azonban már kiszolgáltatva az időjárás viszontagságainak. A polgárdi gunyhót 30-40 cm-re mélyítették a földbe.15 Alapterülete 2 x 3 m, a szelemennél 170-180 cm magas. A két ágasra helyezett szelemenhez 5 sor horogfát támasztottak, melyeket 2 helyen bekorcoltak. Ehhez támogatták a tenyérnyi vastagságú nádat, amelyet szintén két helyen korcoltak, a tetejét pedig finoman leszegték. A 12 Vö. GYÖRFFY é n. 144., SZABADFALVI 1970. 72. 13 TÁLASI 1936. 179. 14 A hodály szó valóban egészen új jövevényszó lehet - Homokmégyen -, Tálasi István szerint 1936-ban csak Kiskunhalason ismerték a Kiskunságban, lásd TÁLASI 1936. 181. Valószínűleg a kollektivizálás után épített újfajta épületekkel érkezett. 15 Ilyen putriépítményt nemcsak a teleltető juhászok építettek, hanem az erdőre járók is. Nagyapám még az 1970-es évek végén is ilyet épített a szőlőben. A földbeépített gunyhót vö.: GYÖRFFY é n. 149., KOVÁCS 1964. 372. Győrffy István az extenzív állattenyésztéshez köti ezt a formát. 102
