Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Előadások dr. Fazekas István köszöntéséhez
fontos állomáshely lehetett, valószínűleg Szegedtől való távolsága miatt, talán királyi birtok volta miatt is, s főként azért, mert a szárazföldi utak csomópontjában feküdt. A XV században Kecskemét mezőváros jelentős fejlődése miatt a szeged-budai nagy út egyre inkább átterelődött Kőröstől Kecskemét felé, de Félegyháza földrajzi helyzetéből adódó regionális jelentősége megmaradt, amit az is bizonyít, hogy a török kor utáni újratelepülés is ezen a helyen történt. A Félegyháza-Kőrös közötti középkori országút egy szakasza napjainkig megmaradt Szentkirály és Borbás puszta határvonalán: ez földből épített ún. töltésűt, ma is használható.15 A XVI. század elején Félegyháza rákerült Lázár deák 1514 körül felvételezett térképére is (Feledhaz), a környék fontosabb helységeivel - Felgyő, Alpáralsó, Alpárfelső, Szent-Lőrinc, Szent-Király, Kecskemét, Monostor - együtt.16 Amikor a térkép 1528-ban megjelent, Félegyháza már valószínűleg puszta volt. Szulejmán 1526. évi hadjárata során pusztulhatott el - Lázár deák térképén a törökök 1526. évi dúlását jelző pontsoros vonal érinti Félegyházát.17 A török adóösszeírásokban 1559- től szerepel mint puszta. Lakossága valószínűleg Kecskemétre költözött, mivel 1562- ben földjét Kecskemét város használatában találjuk. A törökök előbb Ellés faluhoz csatolták, 1559-ben Haszán bin Ahmed tímár-birtoka volt, földjét nagyrészt kaszálónak és legelőnek használták. 1580-ban Véli tímár-birtokos volt a haszonélvezője.18 Hasonló volt a sorsa a Félegyházával szomszédos kun szállásoknak is, melyek területét a XVIII. századi újratelepülés után a városhoz csatolták: Galambos hamar puszta lett, Páka, Ferencszállás és Kisszállás a XVI. század végéig lakott volt.19 A XVII. századra a pusztásodás olyan méreteket öltött, hogy a Duna-Tisza közén lakott falut alig lehetett találni, a megmaradt magyar és kun lakosság egyaránt a néhány nagy községbe és mezővárosba költözött. Mit tudunk a középkori alföldi településhálózatunkban sajátos színt jelentő és sokáig nagy szerepet játszó kun szállásterület történetéről, különösképpen a kun betelepedésről Kiskunfélegyháza környékén? Az 1239-ben Magyarországra költöző kunok első településhelyeiről nem maradtak fenn adatok. Valószínű, hogy ezek a későbbieknél jóval szétszórtabban helyezkedtek el az országban, mivel a sűrű Árpád-kori településhálózat nem tette lehetővé a nagy tömbökben való letelepítést, s 1241 előtt az ország belsejében már nem voltak nagyobb lakatlan területek. Kuthen kun fejedelemnek Pesten volt a palotája, a fejedelmi nemzetség szállásai Pest megyében voltak.20 Kuthen kán halála után 1241-ben a kunok kivonultak az országból Bulgária al-dunai vidékeire, IV. Béla valószínűleg 1246-ban hívta vissza őket. A mongol hadak pusztításai miatt az Alföld középső része oly mértékben elnéptelenedett, hogy a kun nemzetségek viszonylag összefüggő, nagy területeket foglalhattak el. A megtelepedés rendszeréről IV. László 1279. augusztus 10-i okleveléből, az ún. II. kun törvényből értesülünk. A kun ügyek rendezése kapcsán a nagy folyók szerint körülírták a kun nemzetségek szállásvidékeit, ahogy IV. Béla király letelepítette őket: a Duna és a Tisza között, a Körös folyó mellett, a Maros és a Körös között vagy partjaikon, a Temes és a Maros között vagy körülöttük.21 A Duna-Tisza között volt a szállásterület legjelentősebb, legkiterjedtebb része. Ezt a vidéket a Csertán nemzetség szállta meg (keleti megfelelőjét a Csortan kip27
