Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Előadások dr. Fazekas István köszöntéséhez
alakulásával azonban egyre inkább eltűnik a falu belsejéből - a korabeli magyarokat valóban leginkább a határbeli szállásokra, tanyaszerű településekre emlékeztette. Félegyházát a XIV-XV. században szinte teljesen körbevették a kun szállások. Ja- kabszállás birtokosai 1447-ben annak a Buthemer ispánnak az unokái, aki 1342- 1343-ban többször is szerepel, mint a király pártfogoltja, s az Iloncsuk nemzetségből származónak mondják.34 A szállásnak nevet adó Jakab, Buthemer fia a XIV-XV. század fordulóján élhetett, vagyis a település akkor szilárdult meg. Az 1493-ban említett Zomokszállása később a török defterekben puszta, azonos lehet Móricgáttal. XVII. századi adatok szerint Galambos területe is ehhez a szálláshoz tartozott.35 Páka elődje, Palkaszállása 1472-ben tűnik fel, amikor birtokosai Mátyás király engedélyével a lakatlan Othasylyszallasa-t szándékoznak jobbágyokkal betelepíteni. A pálkai kun kapitányok mint szomszédok Laka és Felalpár 1488. évi határjárásánál is megjelennek.36 1546 és 1590 között Palka szerepel a török adóösszeírásokban, a XVI. század második felében a családok száma 23 és 47 között ingadozik.37 Ferenc- szállás és Kisszállás 1546-1590 között lakott falu volt, korábbi adatunk nincs.38 Fe- rencszállás korábbi nevét - Karácson - egy török defter őrizte meg; a hasonló nevű hontos-széki szálláshoz hasonlóan ez is származhat kun személynévből. A török népek helynévadási gyakorlatának megfelelően a kun települések leggyakrabban a szállásbirtokos nevét viselik. Néha a település valamely tulajdonságára is utalhat a helynév (pl. Kisszállás). A szállásnevek egy önálló csoportját képviselik azok, amelyek annak a korábbi magyar falunak vagy egyháznak a nevét őrizték meg, ahova a kun szállás települt. Erre jó példa Agasegyháza és Szentkirály esete: ezt a két lakatlan királyi birtokot Nagy Lajos 1353-ban, illetve 1354-ben adományozta egy-egy kun nemes családnak.39 Gyanítható, hogy mindkét birtokon már előzőleg is ugyanezek a kunok laktak, akik az új adományozással nemesi magánbirtokra akartak szert tenni. A feltörekvő kun családok nemcsak királyi földeket, hanem néptelenné vált kun szállásokat is megszereztek. A majosszállási kun Majossa család a XV. század végén Kömpöcszállást, Csólyost, Altokszállását, Asszonyszállását és Ellést birtokolta Maj- sán kívül, ezekre telepítési engedélyt szerzett.40 Ezek az adatok arra is figyelmeztetnek, hogy a kun szállások egy része rövid fennállás után még jóval a török bejövetele előtt, a XV. század folyamán puszta lett. Ebben a térségben a kun birtokosoknak nagy konkurenciát jelentett Szeged városa, amely igyekezett saját használatra legelőként megszerezni a pusztává lett falvakat.41 A török összeírások szerint a kun falvak gazdálkodása a XVI. század második felében a szomszédos magyar falvakétól már nem különbözött. így például Pákán az alábbi termények szerepelnek az adólistán: búza, kevert gabona, árpa, lenmag, len, kender, káposzta, vöröshagyma, fokhagyma, lencse, bab, széna, tűzifa, szalma, méhkas, sertés, bárány. 1562-ben 6 juhosgazda összesen 1460 birkát tartott. A szarvasmarha-tenyésztésre a legelőadóból és a szénaadóból lehet következtetni.42 A szarvasmarhatenyésztés éppen ebben az időben kezdett felvirágozni: a megnövekedett legelőkön az egész Alföldön kivitelre tenyésztettek állatokat. Ebben a jól jövedelmező gazdasági ágban a kun települések is kivették a részüket, valószínűleg nagy 30
