Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)

Előadások dr. Fazekas István köszöntéséhez

zött települtek, ami nem nagy szám, száz év semmi, onnan még sok örökség kinéz. Most ez a kapcsolat megújul a Jászság és a Kunság között, de másképp. Most mindenki büszke arra, hogy jász vagy kun, keresi az őseit és az egyes települések polgár- mesterei szervezik ezeket a találkozókat. Egyszer Kocséron voltam, ahova a jászapátiak rajzottak ki, a Jászárokszállásról kiköltözött jászságiak Tolna megyébe két faluban is megtelepedtek és annak a falunak a polgármestere is ott ült annál az asztalnál, mert ő is jász volt. Most egyfajta szerveződésnek vagyunk tanúi, de más alapon. Ok is a jászok közösségéhez tartozónak vallják magukat. A két terület természetesen azon az alapon is összetartozik, hogy a Duna-Tisza közén vannak, hiszen a Jászság az északi részén, a Kiskunság a déli részén található. Nagyon örülök, hogy kutathattam ezeken a területeken, és máig sajnálom, hogy ezekből nem lettek monográfiák. Hatalmas fotó és gyűjtött anyag áll az adattár rendelkezésére, ezeket a kutatás szellemében meg lehetne csinálni.

Végül egy kutatandó témát szeretnék ajánlani, a magyar lakodalmi szokások kérdéséhez. Felmerült bennem oszétiai tanulmányaim során, hogy a vőfély tisztsége a kaukázusi népek hasonló jellegű szokásaival lehet rokonságban. A nyugat-európai lakodalmak nem ilyenek. Sőt, nem ilyen volt a magyar lakodalmi szokás sem. A Zobor vidéki lakodalomban - ami archaikus állapotot őrzött meg - nem volt vőfély, az események rendjét a lakodalmi rítusénekek adták meg, nem pedig a ceremóniamester. Baranyában élt ugyanez, amint a Magyar Népzene Tárában felgyűjtötték. Az Ung vidéken, ahol törzsökös magyarok laknak, egészen más a lakodalmi szokás. A középkori leírások szerint nincs vőfély, tulajdonképpen csak a násznagyot említik, Apor Péter és mások is. Annak más a funkciója, mint a vőfélynek. Az orosz cári udvar is a Kaukázusból rendelte oda a szertartásmestereket. Azóta van az oroszoknál jelentősége a pohárköszöntőnek. Úgy gondolom, hogy ez minden bizonnyal kaukázusi (őszét) eredetű szokás, ott minden nagyobb összejövetelen, így a lakodalomban is volt valaki - általában a legidősebb ember - aki levezényelte az ünnepet és összefogta a vendégsereget. O diktálta az evést-ivást, köszöntőket mondott. Ezt a vonalat érdemes volna alaposabban megvizsgálni jász-oszét vonatkozásban, mert a szegedi és a jászsági lakodalmas könyvekben jelentkezik először.

24