Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Hagyomány és művészet
A köröndi róm. katolikus plébánián fellelhető iratok jobbára a XVIII. század végén és a XIX. század elején kezdődnek. Ezekben az iratokban gyakran esett szó Fe- nyőkútról, Pálpatakáról és általában a hegyi irtáskaszálókról.8 A XIX. század közepén a „köröndi hegy” magánbirtoklású irtáskaszálóin időszakosan használt épületek álltak. A tartozéktelepülésnek tekinthető hegyi szállások leginkább nyáron, szénakaszálás és szénagyűjtés idején népesedtek meg. Ilyenkor a hegyi kaszálókat birtokló családok munkabíró nőtagjai is heteken át a hegyi szállásokon tartózkodtak. Télen, vagy a tél egyik felében gazdafiak és szolgalegények teleltették a hegyi szólásokra hajtott szarvasmarhákat és más állatokat. A szálláshasználatnak ez a módja az ökológiai különbségek ellenére sok hasonlóságot mutat az alföldi tanyatörténetből megismerhető szálláshasználati módokkal.9 A tartozéktelepülés jellegű köröndi szállásokról szép leírás olvasható Orbán Balázs monumentális székelyföldi művének 1868. évi első kötetében. A székely múlt és a székely népélet nagy krónikása Korondról Tartód vára felé igyekezett, amikor rátalált a „köröndi hegy” fennsíkján szétszórt köröndi szállásokra, amelyeket nagy érdeklődéssel tanulmányozott. Tapasztalatait lelkesült mondatokban örökítette meg: „Szép e fennsík; gyönyörű bükkrengetegei között lévő irtványaival, ez irtványokon legelésző kolompos nyájaival, s azon sok regényes fekvésű pajtával, melyek körül munkás nép sürög forog, mert a korondiaknak mint marhatenyésztéssel foglalkozóknak... két lakásuk van, téli házuk a faluban, szép üde nyaralójuk fenn a havasokon, s nyaranta a nép nagy része, főként a nők, idejöket fenn töltik e havasi nyaralókon... Azért e fennsík nem unalmas, egykedvű; mindenütt kedves kis lakok vannak szétszórva, hová egy-egy piros pozsgás havasi nympha vendégszeretőleg hívogatja az utast, mert hát az emberek, főként a nők, itt is kíváncsiak az alanti világból hírt hallani, s ha betértél e szélcsapkodta, vihartáncoltatta szerény lakokba, ott mindenütt székely szívességgel... találkozol: felraknak elődbe friss tejet, vajat, a havasok ízletes gyümölcseit, a málnát, epret és áfonyát...”10 A következő két évtizedben Korond határában is akadt példa arra, hogy a későbbi pálpataki és fenyőkúti tanyalakók előhírnökeként néhányan állandóan kiköltöztek a havasokba. 15 évvel Orbán Balázs leírásának megjelenése után, 1883 október 8-án a köröndi iskolaszék vizsgálatot folytatott arról, hogy ki miért nem járatja iskolába a gyermekét. A lajstromban akad néhány olyan név, amelynek viselője kapcsolatban volt ugyan a szállásokkal, de tartós iskolai mulasztása nem az állandó tanyán lakással függött össze. Ilyen gyerek volt Balázs Ferencné Antal fia, akiről megjegyezték, hogy a „havason szolgál, azért karácsonyig felmentetik”. Hasonlóképpen felmentették Fábián Zsiga Lajos leányát „a havasról haza költözéséig”. Ők valószínűleg olyan családokban éltek, illetve olyan családoknál szolgáltak, amelyek késő őszig, esetleg karácsony tájáig megnyújtották a nyári havason tartózkodást. Ugyanilyen elbírálásban részesültek Gere Mózes községi sertéspásztor gyermekei, akik karácsonyig kaptak fölmentést, mert segíteniük kellett apjuknak a sertések legeltetésében. Négy esetben azonban állandó havason lakás miatt határidő nélküli fölmentést kellett adni az iskolalátogatási kötelezettség alól: az elszegényedett Máté Mózes fiát Ferencet „a hava215
