Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Hagyomány és művészet
E naplók elolvasása nyomán egy gyermekét határtalanul szerető apa képe rajzolódik ki előttünk, aki leánya testi-lelki fejlődését rendkívüli gondossággal szolgálta. Klárika testi fejlődésének elősegítésére sportszereket vásárolt vagy készített: hintát szerelt fel ebédlőjükbe, télen fellocsolta a patika udvarát, hogy kislányát korcsolyázni taníthassa, segített neki fára mászni, s a Balatonon úszni is megtanította, előbb úszóhólyaggal, majd később úszómestert fogadott mellé. A kor szokásainak megfelelően nyelvekre, németre és franciára is taníttatta és persze zongorázni is. Legtöbbször ő kísérte Klárikát az iskolába, ő készítette számára a reggelit is. Karácsonyra: „mindig csináltam neki saját kezűleg valami játékot, egyik évben konyhát, szobát berendezve, máskor kocsit szépen felszerelve, majd színházat különféle színfalakkal, díszítésekkel, s az alakok verkli szerű mozgatásával” - írta a 16. lapon. Mindezt talán más apa is megtette, de az a rendkívül aprólékos gondosság és odafigyelés gyermekére, amellyel például felsorolta a naplóban a kislány 8 babájának nevét és korát, leírta a névnapjára mondott köszöntőverset, bemásolta azt a 11 Pósa bácsi verset, amelyet Klárika 8 évesen fejből tudott, leírta első zongoravizsgájának anyagát, beragasztotta lánya leveleit, dolgozatait, mindez a kivételes és odaadó apai szeretet nemes példaképévé avatja a naplóíró Katona Józsefet. A 4., cím nélküli szürke borítójú kötet tartalma főleg a szerző életrajzát tárja elénk, de visszapillant szülei korábbi élettörténetére, a család eredetére is. Valószínű, hogy a három kötetben felidézett elmúlt 16 év eseményei megnyitották a naplóíró lelkében az idő kútját, igénye támadt a távolabbi múlt felidézésére is. Időben tehát édesapja születésétől, 1828-tól az 1910-es évekig zajló családi eseményeket ismerhetjük meg belőle. Tanúi lehetünk az 1867-ben Kecskemétre költözött patikuscsalád hétköznapjainak, ünnepnapjainak, s közben a polgárosodó Kecskemét életéről is közelképet kapunk, hiszen e mikrovilág színtere a lassan polgárosodó Kecskemét. Az első szám első személyben írott bizalmas, bensőséges hangvételű visszaemlékezést mozaikszerűen tarkítják a beragasztott újságcikkek, fényképek, a családtagok levelei. Műfaját tekintve tehát nem kimondottan napló, hanem inkább visszaemlékezés, családtörténeti dokumentumgyűjtemény. Katona József mindezt saját megfogalmazása szerint „ maga és a család érdeklődő tagjai” számára írta, de remélem, hogy egyes részeinek közzétételével tágabb családja, szülővárosa tagjait is élvezetes olvasmányhoz juttathatjuk., s nem sértjük meg vele a Katona család magánszféráját. A naplók közül e negyedik kötet tartalmát egy kicsit részletesebben szeretném bemutatni, néhány idézetet is kiragadva belőle, hiszen szerzőjének küzdelmes élete , jelleme ebből jobban kirajzolódik, valamint a családdal és a vele történt események itt utalnak a távolabbi múltra, a család története ebből rajzolódik ki legkerekebben. E 4. kötet szerkezeti felépítése logikai és időrendi egységekre tagolódik. Szülei jellemének és rövid életrajzának bemutatása után külön fejezetekben ír gyermekkoráról és diákéveiről, majd a pályaválasztás időszakáról. Ezután már nincsenek fejezetcímek, évek szerint tagolja a bemutatott eseményeket. 186
