Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Hagyomány és művészet
BEREZNAI ZSUZSANNA (Katona József Múzeum, Kecskemét) A FÉLEGYHÁZI „MESEKIRÁLY” A mesekutatás két évszázada kitüntetett szereppel bír: a világfolklór kutatásának több mint fele mese. A mesekutatás fejlettsége egy kissé hamis képet ad a folklórról: nem igaz az, hogy a folklóranyag fele mese volna. Tény azonban, hogy a folklórkutatás a népmese felfedezésével kezdődött, s a folklorisztika módszerei a mesekutatásban alakultak ki. A szaktudományos mesekutatásban számos irányzat alakult ki Európa-szerte, melyen belül a magyar iskolát a társadalmi-alkotáslélektani személyiségvizsgálat igénye jellemzi. Kálmány Lajos volt az első kutató, aki egyetlen mesemondó, a Torontál megyei Egyházaskér faluba való Borbély Mihály teljes mesekészletét összegyűjtötte a század elején, s ezzel Magyarországon kezdeményezőjévé vált az egyéniségkutató mesekutatásnak. Számos kiemelkedő mesemondó egyéniség tudását sikerült eddig megörökíteni: Ortutay Gyula Fedics Mihályét, Dégh Linda Pandúr Péterét, Erdész Sándor Ami Lajosét, Bálint Sándor pedig Tombácz János meséit jegyezte le. Az eddigi mesegyűjtések során a Kiskunságban még nem bukkant fel az előzőekhez hasonló, kimagaslóan értékes anyagot hagyományozó, valóságos „mesekirály” - ez a mesemondó a kiskunfélegyházi Seres József (1924-1995). Seres Józsefet 1994-ben ismertem meg, s 1995 novemberében bekövetkezett haláláig 141 mesét, több mint 18 órányi meseanyagot gyűjtöttem fel tőle. A gyűjtés során a meséken kívül feljegyeztem a mesék „elbeszélés-biológiai” adatait is: kitől, mikor tanulta, milyen alkalommal adták elő, mikor, hányszor mesélte el élete folyamán. Az általa előadott meseanyag a következő műfaji megoszlású: 3 tündérmese, 61 tréfa, trufa, anekdota, 10 rátótiáda, 2 hazugságmese, 4 állatmese, 1 rászedett ördög mese, 5 legendamese, 19 találós mese, 23 „igaz” történet, 9 vicc, valamint 3 hiedelemtörténet és 1 saját költésű mese. A mesemondók általában egy-egy alműfaj specialistái: vannak mesemondók, akik „szépen” mondanak tündérmeséket, de nem tudnak hatásosan előadni csúfolódó meséket, tréfákat. Seres József kivételes képességű mesemondó, aki szinte minden meseműfajban otthonosan mozog. A Kiskunság területén eddig még nem sikerült felfedezni egy ilyen sokszínű repertoárral rendelkező, klasszikus mesemondót. Seres József 1924-ben született Kiskunfélegyházán. Gazdálkodó parasztember, tanyagazda volt, aki egész életét a félegyházi tanyavilágban élte le. Házukba még a villany sem volt bevezetve. Olyan ember volt, akinek életeleme a mesemondás, a meseszövés, a tréfálkozó anekdotázás. Az általa őrzött hagyományanyag jól reprezentálja a félegyházi népi epikát, hiszen a legkülönböző társadalmi rendű emberektől tanulta a meséit: apjától, nagyapjától, az idősebb testvérektől, a tót bérestől, paraszt159
