Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Hagyomány és művészet
a közgyűlés 1899. március 15-én előzetes szerződést kötött Nagy Kálmánnal a szobrász által már korábban javasolt feltételeknek megfelelően: „A mű elfogadása akként történik, hogy az anyagba megmintázott kész szobrot egy, felerészben Halas város közönsége, másik felerészben Nagy Kálmán szobrász által választott szakértő jury megbírálja, és annak művészi tekintetben való elfogadása fölött határoz, a jury tagjai határozathozatalához elnököt hívnak meg, s szótöbbséggel döntenek.”8 Az előszerződés megkötése után került sor a polgármester közgyűlési beszámolójára, amely csak formális volt, de számunkra mégis alapvető információkat tartalmaz. Vári Szabó István ebben említi, hogy nevesebb szobrászokkal lépett összeköttetésbe, de törekedett arra is, hogy a mű késztése minél alacsonyabb összeget emésszen fel. Érdemi feltételként kikötötte, hogy a szobor carrarai márványból legyen, a talpazata pedig „fehér, szürke, vagy vörös magyarországi márványból készíttessék.” Majd így folytatta beszámolóját: „A nagynevű szobrászok által jelzett összegek a mi szerény anyagi helyzetünk és sok oldalról igénybe vett pénztárcánk, háztartásunk nagy kiadásai miatt - szinte lehetetlenné tették a kivitelt, a mikor városunk szülötte Nagy Kálmán úr, budapesti lakos, önálló műteremmel rendelkező szobrász jelentkezett, hogy városa iránti szeretetből indíttatva, óhajtaná a tervezett szobrot elkészíteni, és hajlandó volna a lehető legkevesebb munkadíjért, csakis a legszükségesebb kiadásoknak házilag történő fedezésével felállítani (saját városán nyerészkedni nem akar, fáradozása, művészi ambíciója eléggé jutalmazva leend a szobornak sikeres létrehozásában.”9 A közgyűlés beleegyezését követően 1899. július 22-én mind a költség- vetést, mind a tervrajzot a főispán is helyben hagyta,10 majd a szobrásszal is végleges megállapodást kötnek: „A szobormű Erzsébet királynét ábrázolja, abban a méretben (postament magasság 170 cm.), mellszobor magasság 60 cm, amint azt az ezen szerződés mellékletét képező, Nagy Kálmán szobrász által bemutatott tervrajz tünteti elő.”11 A szobornak 1900. április 30-ig el kellett készülnie, ugyanakkor a polgármestert, mint a közösség képviselőjét feljogosították, hogy a szobor felállításával kapcsolatos költségeket a folyó évi költségvetés keretén belül a városi közpénztár terhére előlegezze. Ezt követően magszakad a korábban bőséges dokumentumok folyama és Nagy Kálmán levele már az eredeti átadási határidőn túl, még csak arról értesíti a polgár- mestert, hogy a szobor megmintázása befejeződött és a gipszminta kiöntésre vár. Kéri a polgármestert, hogy jöjjön Budapestre és Bezerédy Gyula, valamint Kiss György szobrászok jelenlétében az általa magával hozott városi emberrel együtt vegyék át a munkát.12 Kozits István városi mérnök és a polgármester a két budapesti szobrász társaságában 1900. junius 15-én megtekintették az agyagmintát és azt „igen sikerültnek , és márványban való kivitelre teljesen alkalmasnak és kifogástalannak” találták.13 A szoboravatás időpontját az év október 1-re tűzték ki.14 Mivel a szobrász ezidőtájt készítette a világkiállításra szánt munkáit, valamint a budai kút pályaterveit, nem csodálkozhatunk, hogy a terminust nem tudta tartani, emellett egy másik szomorú eseményről értesíti a polgármestert. A szobor már majdnem készen kifaragva volt, amikor a homlokán, a legutolsó réteg lehántásakor lyukak tűntek elő. Emiatt újra kell kezdeni majd a faragást, s ez ismét több hónapi munkát vesz igénybe. A várat141
