Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)

Előadások dr. Fazekas István köszöntéséhez

donában. A felújított helyiségekben a város fennállásának 200. évfordulóján nyílt meg a múzeum, melynek vezetését a korábban elhunyt Szalay Gyulától Pál Kálmán vette át.

Az adat közlésében kimondatlan rosszallást érzünk a város döntésével szemben, kérdés azonban, hogy ezzel ma is egyet kell-e értenünk? A döntés azonban kétségtelenül későbbi következményként hosszú évtizedekre áldatlan helyzetet teremtett a múzeum számára.

A vegyes tulajdonú épületet csakhamar kórházzá alakították, aminek következtében a kecskeméti múzeumhoz hasonlóan nyilvántartásai (leltárkönyvek és kartonok) és irattári, adattári anyaga megsemmisült. A háborút követően a főépületben kialakított szükséglakásokkal került az országos múzeumi hálózat keretében - 1952-ben - a minisztérium kezelésébe. A múzeum állapota bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy az ide irányított, a városhoz szorosabb érzelmi szálakkal nem kötődő kitűnő kutatók, - muzeológus igazgatók - nem tudtak gyökeret verni az elkövetkező 10 év folyamán az intézmény élén.

Még szerencse, hogy a nagytudású, - múzeumbarát pedagógusok tucatjait nevelő történész-irodalomtörténész - dr. Mezősi Károly -, és az öreg huszárból lett restaurátor-mindenes Hajmás Sándor mindenkor rendelkezésre állt, s így a gyűjtemény sohasem maradt gazdátlanul. Az idegen lakók fokozatos kiköltöztetésének keserves folyamata a megyei tanács múzeumi szervezete keretében indult meg dr. Lükő Gábor igazgatósága idején.

Helyükön nyíltak meg fokozatos épülettatarozás után az új kiállítások. Küzdelmes munkájának vitathatatlan eredményeit azonban a Hattyú-ház megmentéséért a város vezetésével szemben folytatott sikeres harca némileg beárnyékolta. Ennek helyén ugyanis teljesen „modern” városközpontot kívántak kialakítani. Remélem még eljön az idő, amikor éppen a város fogja méltó elismerésben részesíteni dr. Lükő Gábort e küzdelméért.

Ebben a légkörben és helyzetben érkezett a múzeumhoz több mint egy évvel Lükő Gábor nyugdíjba vonulása és Budapestre költözése után Fazekas István. Nem jött- mentként érkezett, félig-meddig hazatért egykori iskolavárosába, kutatott témája, Móra Ferenc szülővárosába. Kapcsolatteremtését nagymértékben megkönnyítette a félegyházi tanítóképzősök nagyfokú összetartása. Megjegyzendő, voltak ennek sarjú- hajtásai is. Országosan érvényesülő tendenciaként az elmúlt korszak hosszabb-rövi- debb időszakában tanárrá továbbképzett tanítókkal hajttatták végre művelődési és főként az oktatási terület rendre félresikerült reformjait. Ez alól megyénk sem volt kivétel.

Fazekas István is megjárta ezt az utat, ő azonban kilógott a sorból. Kényszeres igazságkeresése és szókimondása az ellenvéleményt nem tűrő Csongrád megyében helyzetét már-már tarthatatlanná tette. Bács-Kiskun megyében sem lett más ember, az itteni toleránsabb vezetés azonban elnézőbb volt mindenkor jobbító szándékú, s hallgatólagosan naivnak ítélt berzenkedéseivel szemben. Megismerve viszont lelkiismeretes, felelősségteljes munkáját, azt megbecsülték, elismeréssel honorálták.

13