Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Előadások dr. Fazekas István köszöntéséhez
Irodalmi és történeti vénájával ugyanis csakhamar segítője lett a honismereti mozgalom helytörténészeinek, jó partnere az irodalmi emlékmúzeumok vezetőinek, köz- művelődési gyakorlatával pedig jó gazdája a múzeumi időszaki kiállításoknak. Eközben pedig kénytelen volt hosszú időn át naponta ingázva vonatozni Szeged és Kiskunfélegyháza között. A megyei múzeum, amely maga sem tudott vonzóbb feltételeket kínálni, s így maga is rendszeresen néprajzos, történész, művészettörténész muzeológus hiánnyal küszködött, csak a legszükségesebb muzeológiai útmutatással tudta támogatni. Tanulságos volt látnom a régi iratokat pörgetve, hogy a múzeumnak minden évben elő kellett terjesztenie és engedélyeztetni tüzelőanyag beszerzési igényét, s a műemléki felügyelőséggel igazoltatni a szélmalom megóvásához beszerzendő anyagszükségletet. Ez már csak rossz álom. Azt azonban szomorúan kellett tapasztalnom, hogy a mostani krajcáros gazdálkodáshoz a múzeum nem most kezd hozzászokni. Restellnem kellene, ha gazdasági hivatalunk aláírásommal érkezett rigorózus leveleit a magam jószántából írtam volna. A távlati kutatási terveinkre, vagy a múzeum egész éves működésére kért 100-150 ezer forintra akkoriban azt mondták, ne vágyálmokat terjesszünk fel. Mi pedig tudtuk, hogy az élet más területein milyen jelentéktelenek voltak már akkor is ezek az összegek. Mindez napjainkban sincs sokkal másként, egyvalami azonban mégsem azonos. Akkoriban a megjelenő történeti, művelődéstörténeti alapmunkák, s a múzeumi tudományszakokban nélkülözhetetlen folyóiratok, sorozatok beszerzése, előfizetése mellett a múzeumok még válogattak az antikváriumok ajánlataiból, és vásárlással pótolták legégetőbbnek vélt hiányaikat. Magam nem tudom pontosan, és firtatni sem merem, hogyan áll most e könyvbeszerzések lehetősége. Félek azonban, hogy az utánunk következő nemzedék kutatója múzeumainkban szakmai szellemi sivatagban fogja érezni magát és azt sem hiszem, hogy a nagy költségekkel járó elektronikus könyvtár-hálózat a most halmozódó szakirodalmi hiányokat egyhamar pótolhatni fogja az ismert pénzügyi helyzetben. Valahogy így indult el Fazekas István múzeumigazgatói tevékenysége, s nemrég a korszerűsített épületben megnyitott új kiállításokon láthattuk hová jutott. Talán csak egy álma nem teljesült még, a börtönkápolna felszabadítása, s benne egyházművészeti kiállítás rendezése. Ehhez csak félve merem hozzátenni a magam álmát, az egykori impozáns lépcsőház (ma raktár) felszabadítását és tölgyfa lépcsőzetének helyre- állítását. Jól tudom, ezen épületszárny mint raktári-tér nem pótolható, s a kivitelezés fedezete sem teremthető elő, mégis őszintén remélem, ha előbb nem, hát utóbb - talán egy-két lelkes szponzor támogatásával - egyszer ez is megvalósulhat. E negyedszázados munka eredménye így is szívet melengető, bár ezek az évtizedek muzeológusok tucatját nyűtték el, s hozzájárulhattak a feladatait szinte túlzott felelősséggel végző Fazekas István lelki felőrlődéséhez is. Mindennek tehát nagy ára volt, én azonban mégsem tudom kárhoztatni a valamikori városi vezetést döntéséért, a múzeum idetelepítéséért. Csakis így jöhetett létre a történelmi múltú műemlék épület és a patinás gyűjtemény páratlan együttese, amelynek egyetlen szépséghibája csupán az, hogy nem a megyeszékhelyen van. Akkor nem kellene a Katona József 14
